2018.08.12.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 19. vasárnap

“Kelj föl, és egyél! Különben túl hosszú lesz számodra az út.”

(1Kir 19,7)

A nagy hatású, és a nép által kedvelt és ünnepelt próféta, Illés, lám menekül a királyné haragja elől. Ilyen hamar elszáll a dicsőség? Ennyire félelmetes egy ember bosszúja? Megdöbbentő, hogy nem is Jezabel halálát kívánja, hanem önmagáét. A félelem megbénítja még Isten emberét is!?

Isten azonban angyala által fejezi ki gondoskodását. Felkeresi választottját, ott ahol épp rejtőzködik, és megérinti őt. Ételt és italt kínál, hogy erőre kapjon, hiszen az útnak nincs itt vége. Bár félelmében Illés halni készült, de az Úrnak terve van vele. Tovább kell haladnia, vándorolnia zarándoklása útján. Félelmét legyőzve Istennel kell találkoznia, akinek további terve van vele.

– Köztünk is vannak, akik bezárkóznak és megadják magukat a végzetnek. Céltalanul, passzívan tengetik életüket. Őket Isten angyala módjára fel kell ébresztenünk, és bátorítanunk, hogy akarjanak élni, mert Istennek bizonnyal van terve ővelük.

– Jézus enni és inni ad követőinek, de a kenyérben és a borban valójában önmagát adja számunkra. A földi élet fontos és szép, amennyiben a vég nélküli szeretetközösség előszobája. Az örök élet, amiről Jézus tanít, nem a földi meghosszabbítása, hanem beteljesedése a nem e világ keretei között: Pál apostol misztikus szavai szerint: “Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl sem foghatja, amit Isten azoknak készít, akik szeretik Őt”

– A korai egyház a zsoltáros szavával: “Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr” (Zsolt 33) egyúttal megvallotta, hogy “Krisztus az Úr”.