2018.08.15.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Nagyboldogasszony

Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.

Mária hálaénekében azt mondja, Isten értékelte az ő alázatos életét, több év hitelességét, szelídségét, imádságos lelkét, kedvességét, szolgálatkészségét, stb. Vagyis bármennyire kegyelemmel teljes, ahogy az Angyal, majd Erzsébet szólítja őt, Mária tudatosan, öntudatosan, határozottan jelzi: immár felnőtt, anyaságra érett nőként mindebben benne van az Ő döntése, életmódja; a hétköznapok kitartása, türelme, energiája is. Mária – ahogy Gábor angyal felé is tette – jelzi, hogy Ő nemcsak passzív haszonélvezője az isteni akaratnak, de emberileg hozzáteszi, ami minden ember feladata volna: megmaradni a kegyelemben, áldozatok és lemondások árán is. Erősnek lenni, ha van miért erősnek lenni. Mária nagyszerűsége nem egyedül Isten dicsősége, de az emberi akarás diadala is: Mária mennybevétele az üdvözülés maga. Ám ahogy Szent Ágoston írja közhellyé vált megjegyzésében: Isten nem üdvözíthet a mi jóváhagyásunk, egy teljes élet hitelessége nélkül.

Gondolatok:

Annyi mindent kapunk ajándékként az Istentől az életünk során. Fel tudjuk-e sorolni, mi mivel egészítjük ezt ki.
Mária mennybevétele a mi megdicsőülésünk reménye. Szükséges lenne, hogy Máriában meglássuk a saját emberi hivatásunkat is. Mária nem nagyságrendekkel különb ember nálunk, hanem olyan, mint mi. Üdvösségre hivatott, ha megőrzi a kapott kegyelmet.
Az életszentséget megőrizni tudatosság függvénye; nem ösztönös siker. Áldozat, akarat, megfeszülés nélkül nem lehetséges.


Kérdések:
Isten nekünk is ad kegyelmet, hivatást és „kenyeret” mint erőforrást a hivatás beteljesítéséhez. Élünk ezzel az életadó kenyérrel?
Hol és miben érezzük azt, hogy »nagyszerűek« vagyunk az Isten Országának építésében?
Mit jelent számunkra az alázat, amit Isten tekintetre méltat – éppúgy, ahogy Máriában tette?