2018.08.19.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 20. vasárnap

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.

(Jn 6,56)

 

Szempontok a szöveghez:

A zsidó felfogás szerint a test és a vér az ember teljes mivoltát jelenti. A vér, hasonlóan a mi „lélek” szavunkhoz, az életet jelenti. Jézus testét enni és vérét inni annyi, mint szoros, bensőséges kapcsolatba kerülni vele, aki valóságos ember és valóságos Isten. A legmélyebb egység kifejezése ez, amelynek megélése létre is hozza, teljesebbé is teszi az egységet.

A számunkra fontos emberekkel való együtt étkezésben közösséget vállalunk azokkal, akikkel egy asztalhoz ülünk. Az együtt étkezés tehát nemcsak a biológiai szinten erőforrás, hanem a szeretetkapcsolatokból fakadóan is lehet megerősítő, egységet adó. Amikor Jézus testét ajánlja nekünk, akkor a vele való élet-, és asztalközösségbe hív meg bennünket, hogy teljesen a mi életünk forrása legyen. Ld.: szőlőtő – szőlővessző kapcsolatának parabolája.

Jézus testét enni annyit jelent, mint az ő erejéből merítve, az ő szellemiségéből táplálkozva, tanítását követve élni.

Gondolatok az Eucharisztához:

Jézus, működése során több ígéretet tett azoknak, akik közösséget vállalnak vele, követik őt. Pétert emberek halászává teszi, aki érte lemond, az „százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10, 30)

Főpapi imájában azonban így fohászkodik: De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (Jn 17, 20-21) Jézus egysége, bennünk lakása az Atyával való közösségre, a köztük levő szeretetkapcsolat mélységébe, dinamikájába hív meg bennünket. Kimeríthetetlen gazdagság, melyet sokszor nem is sejtünk. Szükséges, hogy, a láthatóakkal elfoglalt tekintetünk, az Eukarisztia előtt mélyebb valóságot találjon, kincsre leljen ebben a szeretetkapcsolatban, istenközelségben.

Kérdések, fölvetések:

Mikor van bennem élet: öröm az életemért, tenni akarás, ajándékozás az életerőmből?

Mely tapasztalatomra emlékszem, amikor imádságban, szentáldozásban, szentgyónásban, testvéri beszélgetésben olyan életerőt, – örömöt kaptam, amely felülmúlta minden elképzelésemet?