2018.04.15.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Húsvét 3. vasárnapja

Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. Lk 24, 36-40

 

Szempontok a szöveghez:

Jézus nagypénteki, vérző sebei most a megbizonyosodást, a felismerést, a békességet és a feltámadott sugárzó szeretetét közvetítik. A húsvéti gyertyára is odahelyezzük Jézus sebeit, amelyek a bűnökön és a halálon keresztül hirdetik az ő szeretetének végtelenségét, minden sötétséget legyőző fényét.

Az apostolokhoz hasonlóan, lehet, hogy én is kételkedem a személyes feltámadásban. Jézus minden őt keresőnek elébe siet, hogy megtapasztalhassa az ő isteni valóságát, neki szóló, gyógyító szavait.

Az ő sebein átsugárzó fény a mi sebeink gyógyulására is reményt ad. Sérüléseink Krisztushoz, mint áldozathoz (aki együttérez), és gyógyítóhoz (aki az örök életet hordozza) kapcsolnak bennünket.

Gondolatok az Eucharisztiához:

Amikor magamhoz veszem a szentáldozásban, az Eukarisztiában, az én földi, testi valóságomat is átjárja isteni dicsősége és ereje. Tudatosíthatom, hogy szeretetének fényét hordozom. Ez a szeretet lehet tanúság róla, a világban jelen levő és bennünk való életéről.

Az Eukarisztiában jelen levő Jézus – miközben vele találkozunk, szemléljük őt – az írások megértésében is segítséget ad: a szívünkre beszél, érzéseinken keresztül érint meg bennünket. Nekünk szólónak ismerjük fel a hangját. Nemcsak az ő tetteit, hanem saját múltunkat is újra tudjuk értékelni, meglátva azt, ami az eseményekben összeköt vele.

Az öröm és csodálkozás még nem hit, de előjele lehet. Amikor testi valóságomat érinti a Feltámadott közelsége, szavai, hívása; a hit útján vagyok.

Jézusnak mint feltámadottnak nincs szüksége ételre, mégis emberi módon tanúsítja valóságos jelenlétét. Az Eukarisztiában pedig szeretetből ételünkké lesz.

Kérdések:

  • Mely sebemen nem ragyog még át a feltámadás fénye, a feltámadott szeretete? Az életemben mely eseményekért nem tudok még hálát adni?
  • A bűnbocsánat hirdetésére szólít fel bennünket Jézus. Hogyan tudok erről tanúskodni? A kiengesztelődés, a személyek és közösségek közötti megbékélés követe vagyok-e?