2018.12.30.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Szent Család vasárnapja

„Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. … Akkor hazatért velük Názáretbe.” (Lk 2,43.51)

Szempontok a szöveghez:
„Vége az ünnepeknek, mostmár fellélegezhetünk, lazíthatunk, kifújhatjuk magunkat…” Sokan gondolkodnak így Karácsony után. Pedig igazán most jön a java: hazafelé indulni, vagyis a dolgos hétköznapokban, a családi kapcsolatokban, kinek-kinek poros, vidéki, ismeretlen Názáretében felcsillantani valamit abból, amit az ünnepekben Istentől kapott. S mi ez a Názáret? Az imádság és a dolgos hétköznapok egysége. A csöndes elvonulás és az aktív szolgálat egyensúlyának keresése. Ora et labora! Mindennek pedig a csönd a feltétele. „A názáreti otthon, a Szent Család elsősorban a csendre tanít. Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend nagyrabecsülése! Ó, te názáreti csend! Taníts meg minket arra, hogy a jó gondolatokba merüljünk el, lelkünk belső dolgaira figyeljünk, hogy nagy készséggel fogadjuk be Isten titkos sugallatait és az igaz lelkű tanítók utasításait!” (részlet VI. Pál pápa 1964. január 5-én, Názáretben tartott homíliájából) 

Gondolatok az Eucharisztiához:

„A legnagyobb szeretet a csöndes szeretet, amely lángol, de nem ég el. Semmit sem mond és készséges az engedelmességre. Ezért az Oltáriszentség imádása olyan pillanat, amikor a belső csönd minősége lehetővé teszi, hogy egy kicsit belépjünk Isten csöndjébe.” (Robert Sarah bíboros: A csönd ereje).

Kérdések, fölvetések:

  • Mi jellemzi az ünnepek utáni hétköznapjaimat?
  • Hogyan van jelen hétköznapjaimban az ima és a munka egységének keresése?
  • Hol találom meg a Karácsony utáni hétköznapjaimban a csöndet?