2018.02.25.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Nagyböjt 2. vasárnapja

“Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem
képes így a ruhát kifehéríteni.” (Mk 9,3)

Szempontok a szöveghez:

Jézusnak fontos, hogy barátaival, a tanítványi csoport magjával együtt imádkozzon. Imájukban nyílik meg a látásuk, hogy őt isteni dicsőségében szemléljék. Ez megerősítés lesz számukra, amikor kereszthalála után világgá futnának. Jézusnak önmaga felé is fontos, mint működése kezdetén, újra hallani: ő az Atya szeretett Fia, minden, ami történni fog vele, ebben a szeretetben marad.

Gondolatok az Eucharisztához:

Jézust szemlélhetjük az Eukarisztiában, a kicsiny „vakító” fehérségben. Az ő imádásában ismerhetjük meg valódi, istenemberi természetét, léphetünk be az ő terébe. Beszélgethetek az Eukarisztiában jelen levő Jézussal, mint Péter: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk!” – csak egyszerűen nézni őt és nyitottnak lenni arra, ha hozzánk szeretne szólni. Vagy, ha veszélyben érezzük magunkat: „Mester nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Jézussal tartani, vele maradni, rá figyelni: elhatározást, olykor erőfeszítést is kíván, dolgok, tervek, énközpontúságunk elhagyását. Az ő átváltozása az én átalakulásomat készíti elő. Benne, vele változom át, erősödöm meg saját áldozatom meghozatalára, keresztem; az élet kikerülhetetlen terheinek hordozására. Találkozni vele az Eukarisztiában, majd jelenlétének örömét levinni a hegyről.

Kérdések, fölvetések:

  • Megijedek-e attól, ha Isten szól hozzám, s megjelenik az imámban? Mitől félek?
  • Imatapasztalataim által, hogyan találkoztam az isteni személyekkel, hogyan ismertem meg őket,
    milyen változások történtek az életemben általuk?