2018.07.01.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 13. vasárnap

“Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen! … Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” (Mk 5,23.34)

Szempontok a szöveghez:

A keretes szerkezetű csodaelbeszélésben kiemelt helyet kapnak a különböző gesztusok: leborulás, érintés, kézfogás. Érdemes megfigyelni továbbá a tömegjelenetek és a személyes találkozások intimitásának feszültségét. Hasonló dolgot veszünk észre a názáreti zsinagógában elhangzó jézusi beszédet követően: személyes érintettségű megszólalás, majd Jézus áthalad a feldühödött tömegen… (Lk 4,30).

Jézus, a mennyei orvos azért jött, hogy „életünk legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10), vagyis ő az Élet teljességét kínálja föl mindazoknak, akik hisznek benne. Ő gyógyít, de nem csodadoktor, orvos, de nem pirulát ír föl, ápol, de nem felszínes és gyors ellátást ad.

A szakasz teológiai-spirituális hátterét legjobban talán Lázár föltámasztásának története világítja meg (Jn 11).

Gondolatok az Eucharisztiához:

Jézus az Eucharisztiában (többek között) gyógyulást ad. Szent Ambrus a szentségeket magyarázva merészen fogalmaz: „Valahányszor magunkhoz vesszük (az Eucharisztiát) az Úr halálát hirdetjük. Ha az ő halálát hirdetjük, hirdetjük a bűnök bocsánatát is. Valahányszor kionttatik a vér, a bűnök bocsánatára onttatik ki. Mindig vennem kell tehát, hogy mindig elnyerjem bűneim bocsánatát. Mindig vétkezem, kell, hogy mindig legyen rá orvosságom. … Vedd minden nap, mert minden nap hasznodra van! Élj úgy, hogy méltó légy naponként való vételére! Te pedig, amikor azt hallod, hogy valahányszor bemutatjuk az áldozatot, az Úr halálát, az Úr feltámadását és mennybemenetelét, valamint a bűnök bocsánatát tesszük jelenvalóvá, mégsem veszed az élet kenyerét naponként? Kinek sebe van, orvosságot keres. A seb ugyanis az, hogy a bűn alatt szenvedünk, orvossága pedig a tiszteletreméltó mennyei szentség.” (A szentségekről IV.28., V. 25.)

A szentáldozás előtti papi imák egyike is ide kapcsolódik: “Uram, Jézus Krisztus, szent tested és véred vétele ne váljék ítéletemre vagy kárhozatomra, hanem jóságodból szolgáljon lelkem és testem oltalmára és gyógyulására.”

A keleti egyház liturgiájában az áldoztató pap szinte felkiáltó hitvallásként fordul a hívőhöz: “Íme, ez illeti ajkaidat bűneid bocsánatára és az örök életre! Amen.”

Kérdések, fölvetések:

  • „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.” (Mt 9,12) Hogyan járulok a szentáldozáshoz: egészségesként vagy betegként?
  • Merem-e bevallani, fölvállalni akár mindenki, de legalább az Úr előtt, hogy gyógyulásra szorulok?