2018.07.22.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 16. vasárnap

“Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.” (Mk 6, 31)

Szempontok a szöveghez:

A tanítványok részt vesznek Isten országának meghirdetésében. Minden visszautasítás, közömbösség ellenére Jézussal együtt tanúságot tesznek Isten felénk forduló, ingyenes szeretetéről. Ez nem könnyű feladat, mert nemcsak külső, hanem önmagukon belüli ellenerőkkel is meg kell küzdeniük. Időnként szükségük van arra, hogy – miként Jézus – elvonuljanak, pihenjenek, és erőt gyűjtsenek. Az is fontos, hogy Jézusnak elmondják a tapasztalataikat, feltegyék kérdéseiket, megosszák félelmeiket, magyarázatot keressenek arra, amit nem értenek, amiben elbizonytalanodnak.

Nem azért van szükségem arra, hogy Jézussal töltsek egy kis időt, megosszam vele az életemet, időmet, hogy elégedett legyen velem, hanem azért, hogy jobban rá tudjak hagyatkozni, nagyobb bizalom szülessen bennem, és ez hordozzon, amikor újra tevékeny leszek.

Ha tapasztalataimat, élményeimet meg tudom osztani, másokat is gazdagíthatok. Számomra is világosabbá lesz, miért adhatok hálát, mit köszönhetek meg.

Isten is kész megosztani velem az életét. Jézust érdekli, hogy vagyok, mennyit pihenek, tudok-e örülni annak, aki vagyok. Jézus a jó Pásztor, aki „zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.” (Zsolt 23.)

Aki állandóan hajszolja, az nem szereti önmagát.

Gondolatok az Eucharisztiához:

Jézus mellett, az ő jelenlétében megnyugodhatok, megpihenhetek, hogy erőt gyűjtsek.

Életének eseményei, azok nekem szóló üzenetei közelibbé válnak, értelmet nyernek.

Jézusnak elmondhatom a gondjaimat, megkérdezhetem őt a számomra érthetetlen eseményekről.

Az Eukarisztiában jelen levő Krisztus mellett, az elcsendesedésben, a legfontosabb feladatokat, teendőket, isteni meghívásokat ismerhetem fel.

A magányos imádság, az imádságban történő visszavonulás és a közösségi élet kapcsolata olyan, mint az apály és a dagály váltakozása. Meg kell találnom az Istennel való személyes kapcsolat, idő-ajándékozás és az embertársaim felé szóló tevékenység közötti egyensúlyt.

Az embereknek szüksége van arra, hogy Istentől vigyünk nekik üzenetet és elengedhetetlenül fontos, hogy fülünk legyen Isten szavának meghallására az ő csendjében.

Kérdések, fölvetések:

  • Elegendő időt szánok-e az alvásra, pihenésre? Észreveszem-e, ha a közelemben valaki kimerült, elfogyott az ereje?
  • El tudom-e engedni magam Isten jelenlétében? Éreztem-e már, hogy a tenyerén hordoz?
  • Milyen oltalomra, segítségre van szükségem?
  • Milyen tapasztalatom van a benső történések megosztásáról?