2018.06.17.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 11. vasárnap

„Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban.” (Mk 4,26-28)

Szempontok a szöveghez:

Jézus sok példabeszédet mond a vetésről és a növekedésről. Képei része egy egyszerű ember mindennapi életének. A naponta megtapasztalt világ segítségével világította meg Isten megvalósuló uralmának lényegi tulajdonságait:

  • Jézusnál Isten országa elsősorban ezt az életet, világunkat, történelmünket jelenti. Mindezeket átjárja, áthatja Isten uralma, amely feltartóztathatatlanul növekszik.
  • kezdetben ijesztően kicsiny, és az Isten művét fenyegető ellenfelek túlerőben vannak.
  • Jézus tanításában nincs apokaliptikus rendszer, amely szerint el kell pusztítania a régi világot, és új világot kell teremteni.
  • Isten uralma már most, az ember megszokott, jól ismert, mindennapi környezetében megtörténik.
  • Isten uralma a rejtett, kicsi, jelentéktelen dolgokban növekszik, mivel Isten azt akarja, hogy a régi világ szabadon formálódjék az ő országává.
  • csendes forradalom történik, amelynek legfontosabb jele a növekedés.
  • Jézus nem a királyoktól várja Isten országának beteljesedését, nem a technikai fejlődésben, kultúrában… de vallja, hogy a végén egyedül Isten lesz az Úr, neki adatik minden dicsőség és mindenki egyedül neki szolgál.

Gondolatok az Eucharisztához:

A csendes szentségimádásban, a jelenlétében maradva az Úr dolgozik a lelkünkben, gyógyít, formál, növel bennünket, anélkül, hogy ezt közvetlenül éreznénk. Nem nekünk kell cselekednünk, hanem engednünk, hogy Isten munkálkodhasson bennünk. „Magától terem… – maga sem tudja hogyan”.

Élet fakad és növekszik ott, ahol nem is reméltük.

Az élet ajándékozójával, életem Urával találkozom.

Isten élete, jelenléte az Eucharisztiában egy kis ostya színében – és a mákszemnyi mag növekedésének, fává terebélyesedésének párhuzama a világban és bennem.

Kérdések, fölvetések:

  • Hogyan tudok együttműködni azokkal az élet-ajándékokkal, melyekkel Isten ajándékozott meg?
  • Környezetemben milyen jeleit találom, látom Isten országa működésének?
  • Észre veszem-e azt a világot, amelyben élek? Tudok-e következtetni a földi jelekből az égiekre?
  • Hogyan mutatkozik meg az élet értéke, szépsége, ajándék volta kapcsolataimban, tevékenységeimben?
  • Kudarcaimat, bűneimet látva, tudok-e, akarok-e bízni abban a kis magban, amely Isten élete bennem?