2018.06.24.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Keresztelő Szent János születése

“Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: «János a neve.» ”

(Jn 19,30)

 

Szempontok a szöveghez:

6 hónappal vagyunk Jézus születése (dec. 24.) előtt.

Jézus tanúsága szerint János több, mint próféta: mint az Urat megelőző hírnök, megkezdi az evangélium korszakát (“A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed…” Lk 16,16).

Két idős embert, akiket talán sokak már “leírtak”, Isten megajkándékoz egy fiúval. E két öregtől jöhet még valami figyelemre méltó? Adhatnak, mondhatnak még valami fontosat?

A János név jelentése: az Úr irgalmas (kegyelmet oszt). E két gyermektelen (meddő) ember életében Isten megmutatja az ő irgalmát, cselekvő jelenlétét, aki rátekint a lenézettekre (is).

A név választásában a szülők eltérnek az elvárásoktól, a hagyományoktól, mert elsősorban Isten akarata az iránytűjük, nem pedig a “mi mindig így szoktuk csinálni”. Persze az új gyakran megriaszt.

“Vajon mi lesz ebből a gyeremekből?” Ki is Keresztelő János? A kérdésre ő soha nem magára nézve válaszol, hanem Jézusra nézve, a vele való kapcsolatában: ő a “hang”, hogy a “Szó” hallható legyen; ő az útkészítő, hogy az Úr elérkezhessen az ő népéhez. Jézus lesz az, aki beszél róla: “Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat?… Prófétánál is nagyobbat.” (Lk 7,24kk).

Missziós magatartása: nem akar a középpontban lenni, rámutatni akar, helyet készíteni. Határozottan és mívesen beszél, hogy csendre intsen a Vőlegény szavait meghallani. Mer kisebbedni, hogy Krisztus növekedjen.

Erkölcsi magatartása: bátor és határozott szavai, föháborodása és haragja, mind az Úr és az Ő népe iránti szenvedélyéről árulkodik, és arról, tudatában van, hogy szavaiért meg kell majd fizetnie, és hogy furcsa a hatalom emberei számára.

Egyetlen vágya (vö. börtönből Jézushoz intézett kérdése: “Te vagy…?”): megvalósulva látni a Megváltó érkezésének jeleit.

Gondolatok az Eucharisztához:

Jézus az Eucharisztiában ugyanúgy adja magát egészségesnek és betegnek, tanultnak és tanulatlannak, fiatalnak és idősnek. Én sem vagyok személyválogató?

Kérdések, fölvetések:

Nyitott vagyok, amikor valaki új dolgot javasol? Tudom azt válaszolni: „Próbáljuk ki! Ha nem működik, visszatérünk a régihez.” ?

Jézusra, vagy magamra mutató jel vagyok?

Merem kockáztatni előnyök elvesztését azzal, hogy kiállok egy igazság, vagy egy igaz ügy mellett?