2018.03.04.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Nagyböjt 3. vasárnapja

“Emészt a házadért való buzgóság.” (Jn 2,17; Zsolt 68,10)

 

Szempontok a szöveghez:

A templom megtisztítása Jézus részéről egyik oldalon kritika, amiért Atyja házát vásárcsarnokká tették. Jézus nemcsak, hogy nem veti meg Atyja házát, hanem életét adja érte.

Másik oldalon prófétai tett is, amely azt jelzi, hogy a Messiás eljövetele véget vet a templomi istentiszteletnek; eljön az óra, amikor egy új istentiszteleti rend kezdődik, amely zsidót és nem zsidót egyaránt befogad, és Jézus föltámadt testére összpontosul “lélekben és igazságban”.

Csak a föltámadás után látjuk, hogy a jeruzsálemi templom, mint “Isten háza” pusztán előképe volt a végleges Templomnak, annak a Testnek, amelyben az Istennel lényegileg egyesült örök Ige “köztünk lakást vett”. Jézust Isten házáért való buzgósága “elemésztette”, halálba vitte, de nem kudarcba, hiszen végül is felépítette Isten mindenkit üdvösségre vezető végleges templomát.

Gondolatok az Eucharisztához:

Amikor János evangéliumát írja, már világos: a templom romokban, a keresztények azonban birtokolják Isten köztük létének sajátos formáját, Krisztus föltámadt testét és vérét, amelyet esznek és isznak, és amely köré istentiszteletük épül.

„Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem buzdítsuk egymást” (Zsid 10,25).

„Vasárnap, az Úr napja nélkül nem tudunk élni” (észak-afrikai keresztények mondása 304-ből). Mert Krisztusnak a halál fölött aratott győzelme részeseivé tesz minket.

Kérdések, fölvetések:

Tudok elemésztődni, lelkesedni nemes célokért (Istenért) vagy csak a megsértett jogaimért?

Fontosnak érzem a szentmiseáldozatot és az Úr asztalához járulást?