2018.03.18.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Nagyböjt 5. vasárnapja

“Amikor fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok”. (Jn 12,32)

 

Szempontok a szöveghez:

Akik – legyenek azok bármely nemzetből valók – Jézust látni akarják, azok a tanítványok segítségét kérik, és ezt jól teszik, hiszen ők azok, akik már Jézus nyomába szegődtek.

De nem elég látni, hallani Jézust, mint inkább követésére kell indulni.

Jézus emberileg megrendül, amikor halála elközelgett; és épp ekkor fordul mennyei Atyjához, hogy hitvallást tegyen saját küldetéséről: leghőbb vágya megdicsőíteni az Atyát.

Bár az emberek csak látni akarták Jézust, ő keresztáldozata által magához ölel mindenkit.

 

Gondolatok az Eucharisztához:

Hogy ki mennyire szereti a másikat, annak fokmérője, hogy mekkora áldozatot képes vállalni érte.

Csak a másokért odaadott élet a megnyert, a százszoros, az örök élet.

Krisztus áldozata nem más, mint önmaga felajánlása az Atyának Az utolsó vacsorán szavaival, nagypénteken életáldozatával fejezte ki, hogy teste megtöretését, vére kiontását miérettünk vállalta.

 

Kérdések, fölvetések:

  • Én hol keresem Jézust? A tanítványok közösségében jó úton járok. 
  • “Amiért nem érdemes meghalni – mondta valaki -, azért élni sem érdemes.” Életemben mi az, amit semmiképp nem adnék fel, amiért kész vagyok a legnagyobb áldozatra is?
  • Kereszthalála által Jézus mindenkit magához vonz. Mikor tapasztaltam meg, hogy épp a vele felvállalt szenvedés lett gyümölcsözővé életemben?