2018. 11. 11.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 32. vasárnap

Amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak
hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a
zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat
imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.” (Mk 12,38-40)

Szempontok a szöveghez:
Philopoiménosz Megarába készült. Vendéglátójának felesége arra a hírre, hogy az athéni fővezért fogja házában fogadni, előkészületeket tett a vacsorára. A házigazda még nem jött haza, amikor megérkezett az egyszerűen öltözködő Philopoiménosz. Az asszony azt gondolta, hogy valami szolgaféle, s odatette segíteni a munkában, Philopoiménosz pedig levetette zekéjét, s kezdett fát hasogatni. Hazatért a férj, s amikor az előkerülő vendéget meglátta, felkiáltott:
– Mit jelentsen ez, Philopoiménosz?
A hadvezér nevetve válaszolt:
– Mi mást, mint hogy bűnhődöm egyszerű külsőmért!
Gyakran a ruha, amit magunkra öltünk, átalakítja személyiségünket. Többé tesz bennünket, legalábbis ezt hisszük. Ez az öncsalás: amikor azt gondoljuk, hogy a ruha módosítja a személyiséget, és nem fordítva: a személyiség használja eszközül a ruhát, mintegy kommunikálja vele azt, ami. Nagyon szegény ember az személyiségében, aki a ruhájától várja, hogy többé tegye önmagánál.

Gondolatok:

  • Az írástudók szeretik felhívni magukra a figyelmet. Számukra az a fontos, hogy őket lássák meg elsőként, ők tegyék az első benyomást mindenkire. A bölcs ember azonban az alapján ítél, hogy számba vesz mindenkit, akit lát: az elsőtől az utolsóig.
  • Az írástudók „felélik az özvegyek házát” – az egyik leggátlástalanabb dolog az, amikor kihasználja valaki más jó szándékát, kedvességét, nagylelkűségét, támogatását, és élősködik a másik emberen, akit valójában lenéz, és azt hiszi, mindez jár neki. 
  • A szegény özvegy a „jobbik részt választotta”. Nem az írástudóknak adta oda vagyonát, hanem Istennek. Igaza volt.

Kérdések:

  • Amikor meg akarom tudni, ki vagyok én – kitől kérdezem meg ezt ELSŐKÉNT? Istentől, vagy a tükörben jól öltözött önmagamtól?
  • Jézus az Eucharisztiában nem éppen „jól öltözött”. Egy falat, vékony ostya: víz és liszt. Mégis minden benne van, ami fontos. Én tudok-e az egyszerű külső mögött is gazdag belsőt hordozni?
  • A szegény asszony – valószínűleg szegényes, ócska öltözetében – nem sokat adott, hanem szeretetből adott. Érzem, mi a kettő között a különbség? Érzem, hogy az Eucharisztiában Isten is hasonlóképpen tesz valamit?