2018. 11. 25.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 34. vasárnap, Krisztus Király

„Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.”

(Jn. 19,37)

Szempontok a szöveghez:
Pilátus és Jézus beszélgetése, ez a mondvacsinált per drámai hangulatban folyik. Jézus tudja, mi vár rá, mégis nyugodt. Egy stabil Jézus áll előttünk, aki világosan válaszol és kérdéseket tesz fel. Nem védekezik, nem keresi a szabadulás kibúvóit, nincs kétségbeesve. Az ő uralma nem e világból való. Isten országát nem veszélyeztetik evilági érdekek. Mintha Pilátust és megnyugtatná: ne féljen, ők nem vetélytársak, ő nem tör a császár ellen. Az ő uralma más létmódban van. Az ő uralma a szeretet, a szolgálat, az alázat és az igazságosság uralma. Megmagyarázza, hogy Ő milyen értelemben király: „Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról” Ezért lett Isten emberré Krisztusban, hogy megmutassa, hogyan viszonyul Istenhez, embertársaihoz és a teremtett világhoz az az ember, akit Isten eredetileg megálmodott. Időszerű megismételnünk és magunkévá tennünk Jézus e szavait. Mindig igazságban élni nagy kihívás számunkra, mivel számos olyan kísértésnek vagyunk kitéve, hogy becsapjuk és kihasználjuk egymást olyan haszon reményében, ami mulandó. Krisztus királyságában élni azt jelenti, hogy felemelt fejjel és boldogan élek, mert becsületes és igazságos vagyok. Mert mindaz, aki Krisztusban van, az igazságban van. Minden igazság belőle, hozzá viszonyítva állja
meg a helyét.

Gondolatok az Eucharisztiához:
Jézus Krisztus a világmindenség Királya, aki jelen van az Oltáriszentségben. Az Egyház ezen a napon minden templomban a kitett Oltáriszentség előtt elimádkozza a Jézus Szíve litániát. Ferenc pápánk így szól: „A Jó pásztor Szíve azt mondja nekünk, hogy az ő szeretete nem ismer határt, sosem fárad el, és nem adja fel. Benne látjuk, hogy Jézus állandóan és határtalanul adja önmagát; benne találjuk meg a hűséges és szelíd szeretet forrását, amely szabadon hagy és szabaddá tesz; benne fedezzük fel minden alkalommal, hogy Jézus a „végsőkig” szeret minket (Jn 13,1) – előbb nem áll meg, a „végsőkig” megy –, és sohasem erőlteti ránk magát.”(Beszéd a papokhoz Jézus Szíve ünnepén 2016.) Akkor telik értékesen, értelmesen az életünk egy része, de az egész életünk is, ha mi is a helyes célok, a valóban boldogító értékek vonzásában élünk. Ha azzal telik meg a szívünk, ami Jézusnak is fontos volt, ami őt is boldogította, akkor nem kell félnünk a jövő kilátástalanságától és boldogságunk elveszítésétől sem. Krisztus Király szembesít igazi énünkkel: hová akarunk tartozni? Kinek akarunk szolgálni:  átengedjük-e életünket Isten uralmának? Mert nem lehet két úrnak szolgálni. Bensőnkben, szívünkben csak Jézus lehet az egyetlen úr, aki út, igazság, élet.