2018.10.07.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 27. vasárnap
„Szabad-e …? … Mózes megengedte…” (Mk 10,2.4)

Szempontok a szöveghez:
A farizeusok olyanok, mint a kisgyerekek, akik a saját akaratuk érvényesítése érdekében kihasználják, hogy a szülők közt nincs összhang (anya megengedte, apa nem). Így fordulnak Jézushoz Mózesre hivatkozva. Mi azonban már tudjuk, hogy Jézus nem szemben áll Mózessel és az általa adott Törvénnyel, hanem beteljesíti azt. A teljes Élet pedig nem korlátozható eldöntendő kérdésekre és szűk látókörű válaszokra. Egy eldöntendő kérdés önmagában is lezárttá teszi a választ, így egy ilyen komoly problémafelvetésre csak korlátozott értelmű feleletet lenne adható. A farizeusok nehezen tanulnak Jézus válaszából, az adópénzről szóló vitában ugyanis (Mk 12,13-17) ugyanilyen módon kérdeznek. Ha az ő kérdésük mellé helyezzük Máriáét az angyali üdvözletkor (Hogyan lehetséges ez…?), láthatjuk, hogy a Szűzanya kérdése mennyivel nyitottabb és bizalommal teljesebb. Gondolatok az Eucharisztiához: Az Eucharisztia jegyesi jellegénél fogva a szeretet szentsége, a Vőlegény és a Menyasszony szentsége. Már a keresztség olyan, mint egy menyegzői fürdő, mely megelőzi a menyegzői lakomát, az Eucharisztiát. Benedek pápa tanítja: „Krisztus egyháza iránti szerelmének csúcspontja a kereszt, Krisztus emberiséggel való nászának kifejezése, mely ugyanakkor forrása és középpontja az Eucharisztiának” (Sacramentum caritatis 27.).

Kérdések:

  • Szabad-e pusztán így kérdeznem: „Szabad-e…?”
  • Nyitott személyiség nyitott kérdéseket feltételez. Mit teszek annak érdekében, hogy nyitottabb legyek mások felé?
  • Szoktam-e Jézusnak (pl. imában, szentáldozáskor) kérdéseket föltenni? Hogyan? Miért?