2018.10.28.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 30. vasárnap

„Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10,46-52)

Szempontok a szöveghez:
Jézus úton van Jeruzsálembe, ahol kereszthalál vár rá, és ez az utolsó csodája szenvedése előtt. A Jeruzsálemtől mintegy 37 kilométerre levő pálmák városa, 250 méterrel a tengerszint alatt fekszik a Jordán-völgyének oázisában. Az újszövetségi Jerikót Heródes építtette újjá. Oda emeltette fényűző téli rezidenciáját is, felszereltette ló- és kocsiverseny pályával, amfiteátrummal, e köré épült a város. Jézus átmegy a városon, és Jerikó elhagyásakor találkozik a vak koldussal, Bartimeussal. A koldus sokat hallhatott Jézusról, mert amint Jézus a tolongó tömegtől körülvéve elhalad, az út szélén ülve éktelen kiáltozásba kezd. Jézus meggyógyítja a vak Bartimeust: visszaadja látását, de megvilágítja hitét is, hiszen nem tér vissza a többiekkel a városba, hanem Jézust követi Jeruzsálemig. Isten az, aki átmegy és hív. A hit találkozás Krisztussal. Krisztusban hinni pedig nem más, mint
követni az úton, ami a kereszt által az üdvösségre vezet. 

Gondolatok az Eucharisztiához: 

Mi is a csodát látó tömeghez tartozunk. Tudatában kell lennünk annak, hogy valahányszor részt veszünk a szentmisén, Jézusnak, az apostoloknak és mindazoknak a kortársai vagyunk, akik követték Jézust. Tudatában annak, hogy amikor részt veszek, a szentmisén, akkor ott vagyok az utolsó vacsorán, de ott vagyok a kereszt alatt, amikor Jézus odaadja értünk önmagát. Amikor pedig a pap felmutatja a szentostyát, akkor ott vagyok a feltámadásnál is, hiszen a feltámadt Jézus van jelen egyházában. Ennek megértéséhez pedig fény kell. A vak Bartimeus ezért példaképünk a hitben. Az ő kiáltása ott kell, hogy visszhangozzék a mi szíveinkben is: „Mester, hogy lássak.”  Jó lenne, hogyha ma egy talán rég nem hallott, és mégis ismerős hang bennünket is így biztatna: „a hited meggyógyított téged.”