2018.09.02.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 22. vasárnap

„… miért esznek kenyeret közönséges kézzel?”

(Mk 7,5)

Szempontok a szöveghez:
A zsidóság vallásgyakorlatában jelentős helyet foglalt el a tisztaság-tisztátalanság kérdése, amit azonban Jézus korára egyre felszínesebben, szinte lélektelenül éltek meg. Jézus – ahogy a hegyi beszédben is hangsúlyozza – nem törli el a törvényt és a hagyományokat, hanem azok megújult értelmezésére és gyakorlására hív. Az ő útja nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé halad. Ha belülről, a gyökerek mélységeitől kezdem a változást, az látható lesz majd a kívül is. Ez a szív logikája, a megtérés logikája. „Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz” (Mt 23,26). Az igazán mélyreható tisztulás akkor kezdődik el, amikor minden szennyünkkel és zűrzavarunkkal együtt elindulunk, hogy találkozzunk Jézussal. Ez az út azért lehet hatékony, mert arra kötelez minket, hogy az igazságra és a valóságra épített életet éljünk: arra kényszerít, hogy  szembenézzünk az egyetlen Igazsággal és bűnös állapotunk valóságával. Jézus közvetlen kapcsolatban van összes hiányosságunkkal, tisztátalanságunkkal, mindazzal, ami gyötör és elválaszt minket Istentől. Meg kell tehát tanulnunk, hogy fenntartások és biztosítékok nélkül felajánljuk neki tisztulásra szoruló szívünket.

Gondolatok az Eucharisztiához:
A tanítványok szombaton a kalászt tépkedték, Júdás az utolsó vacsorán Jézussal együtt nyúlt a tálba, Pilátus pedig mosta kezeit. Egyiküket sem ítélte el „hivatalosan” Jézus vagy az egyház. Érdemes viszont elgondolkodnunk azon, hogy a pap minden szentmisében, miközben felajánlás után a kezét mossa, így imádkozik: „Mosd le, Uram, bűneimet, s vétkeimtől tisztíts meg engem.” Az Úr – ma is, most is – a kezünkbe, koszos, mosatlan, tisztátalan kezünkbe adja önmagát, még szó szerint is, hiszen kézbe is áldozhatunk… Sokszor elfelejtjük – pedig az egyház tanítja – hogy az Eucharisztiának bűnbocsátó hatása is van.  Megtisztít a bocsánatos bűnöktől. S mivel bűntelen ember nem létezik, mindig szükségem van Teste és Vére megtisztító erejére. Sőt, éppen ezért imádkozzuk minden egyes szentáldozás előtt a pogány századossal: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj …”. Ezért tanít így minket Szent Ágoston: „Az égi kenyeret lelki értelemben egyétek, ártatlanságot hozzatok az oltárhoz! Még ha a bűnök mindennapiak is, akár nem is halált hozóak. Mielőtt az oltárhoz közeledtek, figyeljetek arra, mit mondjatok: Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Megbocsátasz, megbocsátanak neked, nyugodtan közelíts, kenyér, nem méreg. … Ó, kegyesség szentsége! Ó, egység jele! Ó, szeretet köteléke! Aki élni akar, van hol élnie, van miből élnie. Lépjen közelebb, higgyen, épüljön be a testbe, hogy életre keltsék!” 
(Beszédek Szent János evangéliumáról, XXVI., 11., 13.)

Kérdések:

  • Én akarom megtisztítani magam mindenféle praktikákkal vagy Jézus felé fordulok, hogy szívem mélyén mélyreható tisztulás induljon el?
  • „Kéz kezet mos.” Én kinek nyújtom oda? Mi okból? Mi célból?