2018.09.16.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 24. vasárnap

Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” …Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” (Mk 8,27; 29)

 

Szempontok a szöveghez:

Istennel való kapcsolatunk, hitünk és abból fakadó döntéseink szempontjából alapvető, hogy milyen belső képünk van Krisztusról, kicsoda ő számunkra.

Keresztelő János, amikor Jézusról beszél „eljövendőnek” és „erősebbnek” nevezi őt.

Valószínű, hogy Jézust, kortársai közül sokan, egyszerűen egy nagy prófétának tartották.

Jézus, Keresztelő Jánosra sem tartja alkalmasnak a próféta megnevezést, és önmagát sem így határozza meg. „Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Mt 11,9”; „itt valami nagyobb van Jónásnál… itt valami nagyobb van Salamonnál!” Mt 12,41-42

Jézus az Atya jelenlétéből szólal meg, mint Fiú, aki saját nevében beszél és saját tekintéllyel.

Miért ragaszkodott Jézus ahhoz, hogy az apostolok ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás?

Nem akarta, hogy küldetéséhez, nevéhez olyan szándékokat is tulajdonítsanak, amelyeket nem akart megvalósítani, mint például; szabadságharcot a Rómaiak ellen. Izrael szétszóródott fiait nem katonai módon akarta egybegyűjteni, hanem Isten országának szabályai szerint, melyeket a Hegyi beszédben; a Nyolc boldogságban, a Szeretet-parancsban fogalmazott meg.

Jézus számára is fokozatosan tárul fel identitása, önazonossága, az Atyával való kapcsolata és annak útja. (Egy ívet láthatunk a keresztelőnél történő Jordánban való alámerülésétől az Olajfák hegyén történő vallomásáig, döntéséig.) Mint szeretett Fiú keresi Atyjának akaratát, tetszésében akar lenni, dönteni, élni, kiüresedve, minden „címéről” lemondva.

Jézus azt szeretné, hogy – az idők jeleiből, a történésekből; eseményekből, tanúságtételekből, tapasztalatokból, megküzdésekből – ki-ki maga döbbenjen rá kicsoda ő számára. „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam.” Mt 11,4-6

Jézus szívesen használta alkalmazta önmagára az Emberfia fogalmát, amely Dániel prófétánál (7. fejezet) található és Isten Uralmát, szíve szerinti társadalmát hivatott előmozdítani. Jézusban már jelen van ennek az új országnak a valósága.

Péter útja sokat segíthet, hogy meg tudjuk fogalmazni: ki számunkra Jézus:

Először: Péter megvallja: „Te vagy a Krisztus!”  Látta Jézus csodáit, hallotta szavait, mellette volt útközben és ez a vallomás fakadt ki belőle.

Útjának második szakaszában: ami a messiási címmel végképp összeegyeztethetetlen Péter számára az az elítélés, szenvedés, az erőszakos halál. „Folyton meg akarja menteni Jézust, legszívesebben megkímélné az ilyen haláltól. Ekként az ellentétébe fordítja át azt a viszonyt, amelynek jelentése: Jézus megszabadít”

Carlo Maria Martini

Péter válságának kérdései, amikor szembesül Jézus szenvedésével:

  • Ki ez az Isten, aki hagyja, hogy barátja, szolgája, prófétája, fia ilyen botrányos halált haljon? Mit akar Isten mindezekben, mindezek által? Mit üzen vele, milyen jövőt ígér?
  • Ki ez az ember, aki a halált is vállalva ragaszkodik Istenéhez és „Atyjához?
  • Mi az értelme életének, igehirdetésének, oly sok szavának és tettének, amelyek halála után is erőt adva és reményt ébresztve visszhangzanak?
  • És én? Velem mi lesz? Merre induljak tovább? Vajon nekünk is osztoznunk kell sorsában?

Benoît Standaert

Végül, Péternek megadatik (Lukács és János evangéliumának záró fejezetében), hogy a Feltámadottal való találkozásában feltáruljon előtte, ki is igazán Krisztus, és szíve mélyén hogyan is kötődik hozzá, mit jelent számára ez a kapcsolat. Ez békességre, kiengesztelődésre vezeti őt, elsősorban önmagával. El tudja fogadni, át tudja élni, hogy „Jézus a Messiás és Jézus a Megfeszített”.

Gondolatok az Eucharisztához:

Jézus meghívja Péter apostolt is („Hat nap múlva…” Mk 9,2-13), hogy a Tábor hegyen megmutassa nekik, hogyan van ő Isten jelenlétében és terveiben.

Krisztus eukarisztikus jelenlétét szemlélve én is mélyebben megismerhetem őt. Szeretetének megtapasztalásával együtt, megerősíti identitásomat; erőt ad, más szemléletet, szempontokat mutat, hogy el tudjam fogadni önmagam, küldetésem és az azzal járó megpróbáltatásokat, ellentmondásokat.

A Feltámadott jelenlétében az én feltárt sebeim is gyógyulnak.

Kérdések, fölvetések:

Pétert, Jézus iránti szeretete más utakra vezette, melyeket elképzelt. Van-e bennem bizalom, hogy kövessem, járjam azt az utat, amelyen Jézus szeretne vezetni?

A páli útnak melyik szakaszán tartok?

  • Nem ismerem őt igazán.
  • Lelkesedek érte, de még nem értek igazi megpróbáltatások.
  • Nem tudom elfogadni Istent a világ ellentmondásaiban, a szenvedést látva, tapasztalva és emiatt válságban vagyok.
  • Szeretettel, bizalommal teljesen ráhagyatkozom.