2018.09.23.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 25. vasárnap

Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” ( Mk. 9,37)

Szempontok a szöveghez:

Jézus halad a kereszt felé, hogy a szeretet kiszolgáltatottságában mutassa be Isten hatalmát, eközben a tanítványok arról tanakodnak, közöttük ki a nagyobb.

Éles ellentét az isteni és az emberi gondolkodás között. Jézus figyelmezteti apostolait: csak akkor értik meg az áldozat, az önkiüresítő szeretet értelmét, ha szolgálnak.

Hogy ezt nyomatékosítsa, közéjük állít egy gyermeket, és azt mondja: Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.

Jézus idejében a gyermeket semmiféle törvény nem védte. Ez a befogadás felborítja a társadalom által meghatározott és elfogadott értékrendet. A befogadással létrejön egy összetett és szoros kapcsolat: először Jézus az, aki befogad és szolgál, hogy aztán a gyermekben ő legyen a befogadott. Vagyis azt, akit Én befogadok, fogadjátok be ti is az Én nevemben és őt befogadva Engem fogadtok be.

Miközben valaki befogad egy gyermeket, közben állandóan és egyre inkább Isten gyermekévé válik.

Gondolatok az Eucharisztiához:

Az életünkben több kell, hogy legyen az Oltáriszentség, mint hogy megvallom, megmondom, hogy Jézus valóságosan jelen van benne. Az is ott kell, hogy legyen, hogy ez a valóságosan jelen lévő Jézus onnan az Oltáriszentségből határtalanul szeret. És amikor áldozáshoz megyek, amikor befogadom Őt, akkor táplálkozom ebből az Ő határtalan szeretetéből, magamba szívom, befogadom és megerősít, hogy tovább vigyem az Ő szeretetét.

Ő odaadta magát nekünk teljesen eszköztelenül, majdnem megsemmisült, egy egyszerű kenyérré lett. Megfoghatjuk, megehetjük, és egészen engedi, hogy befogadjuk, hogy így legyen a mi szolgálatunkra. És így arra tanít, hogy én is ajándékozzam magam, így szolgálva másokat.

A szolgálatban nem adjuk fel személyiségünket, hanem a másikat ajándékozzuk meg szeretetünkkel. Nem azért szolgálunk, hogy viszonozzák, hanem, hogy Isten szeretetét rajtunk keresztül érezzék meg az emberek.

Kérdések, fölvetések:

Tudatában vagyok-e annak, hogy a szentáldozásban Istennel táplálkozom, Őt fogadom be?  Annak tudatában élek-e hogy Jézust hordozom?

Feladat: Megszoktatni magunkkal a gyermeki lelkület, a rá utaltság, a bizalom szellemét.

„Az alázat élet az igazságban.” ( Avilai Nagy Szent Teréz)