2019. 04. 07.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Nagyböjt 5. vasárnapja

„Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” (Jn 8,7b)

Szempontok a szöveghez:
Ez az egyik legerősebb jézusi igazság, amit emberekkel szembesít az Úr. És ez az egyik legdöntőbb dolog, amit az emberek – Jézus nevében – azóta sem tartanak be. Amikor Jézus példabeszédében a farizeusról és a vámosról beszél, a farizeus szájába az alábbi imádságot, tehát Isten előtt vállalt vallomást adja: »Köszönöm, hogy nem vagyok olyan, mint ez itt hátul« (vö. Lk18,11). Pedig ki is dönti el, hogy valóban nem vagyunk olyanok, talán még rosszabbak, mint az ott hátul? S mindezt csak azért, mert neki van lelkiismeret-furdalása és nem mer előbbre jönni. Mert ő alázatos, ellentétben velünk? Van-e annál nagyobb ’bűn’, mint amikor az ember nem érzi, hogy bűnös? Amikor hihetetlen gőggel és öntudattal Isten elé áll és jelzi, hogy tökéletes? S ha Isten ezt megcáfolja, még ő van megsértve? Hol lehet, hogy lehet az ilyen embernek nyilvánvalóvá tenni, hogy hazudik Istennek, másoknak, magának? 

Gondolatok:
 Isten mindig azt jelzi, hogy valami újat akar velünk véghezvinni. Nem lehet a múltból élni, nem lehet dicsekedni folyton a múlttal. Előre kell néznünk, akárhány évesek is vagyunk.
 Mikor is mondhatjuk el magunkról, hogy a célban vagyunk… A célt Isten jelöli ki. Nem vehetjük el Tőle a ’cél’ kijelölését. Ha mi már a célban is érezzük magunkat, lehet, hogy Isten üzen: a ’cél’ még nagyon messze van.
 A házasságtörő asszony kapott Jézustól egy új lehetőséget, egy új életet. A történetnek folytatása van, bár nincs megírva az evangéliumban. Tudott élni vele, hogyan alakult az élete ezután? Sokan hiszik azt, hogy egy ilyen asszony nem változik meg. Ez is előítélet; lehet, hogy ez az asszony a kezdeti egyház egyik ismert alakja volt (talán maga Mária Magdolna). 

Kérdések, fölvetések:
 Vagyunk-e annyira erősek, hogy elfogadjuk Jézustól a legnehezebb, legerősebb igazságokat is, amelyekkel szembesít?
 Merjük-e úgy magunkhoz venni az Eucharisztiát, ahogy Szent Pál ír róla: saját ítéletünket esszük és isszuk vele (vö. 1Kor 11,29)?
 Sokszor félünk, mennyire méltatlanul áldozunk. De talán nem is ez a lényeg, sokkal inkább az üzenet, amit Isten a szentségben lekódol: menj, de többé ne vétkezzél. Átérezzük ezt?