2019. 04. 19.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Nagypéntek

“Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?” (Jn 18,11)

Szempontok a szöveghez:
Jézus egyre inkább tisztában van azzal, hogy Atyja milyen áldozatra kéri. Tudatosan megy
Jeruzsálembe, a szent városba, mert ott kell beteljesíteni küldetését. Halálos ellenfelei onnan valók, ő mégsem hátrál. A Getszemáni kerti imájában teljesen átadja önmagát mennyei Atyja akaratának. A katonák tétova kérdésére bátran és nyomatékosan kijelenti: Jahve vagyis “én vagyok”. A zsidó templomőrség katonái ezt hallva meg is hátrálnának, de Jézus immár tudatosan megy elébe az eseményeknek. A zsidók úgy értelmezték Jézus halálát, hogy Isten elvetette őt, hiszen várakozásuk szerint a Messiás örökre megmarad. Az egyház azonban ezzel szemben arra hivatkozott, hogy itt Isten terve valósult meg, amit az Ószövetség előre jelzett. Jézus maga is tudatában van ennek a beteljesedésnek. A halálra gyötört ember szomjúsága természetes, de az ősegyház az Írások összefüggésében a Zsolt 69,22 teljesedését látta: „Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel  kínáltak.” Jézus maga akarta, hogy minden beteljesedjen, és akkor hal meg, miután ennek megvalósulását megállapította.

Kérdések, fölvetések:

  • Isten üdvösségünket munkáló akaratának felismerése megrendítő és mégis  felszabadító hatású.
  • Személyes életem mely pontján sikerült jól döntenem mellette?
  • Miben tapasztaltam meg, hogy épp aminek elvesztésétől sokáig féltem, és  emberileg ragaszkodtam hozzá, annak elengedése tette lehetővé, hogy megragadjam Isten ajándékát?
  • Mit mond nekem, mire szomjazik Jézus, amikor a keresztre feszítve szemlélem őt?
  • A magam életében mit tartok olyan fontosnak, hogy anélkül nem szeretnék meghalni?