2019. 04. 20.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Húsvét vigilia

„Tiszta vizet hintek rátok…” (Ez 36,25)

Szempontok a szöveghez:
Az ószövetségi olvasmányok végig vezetnek minket a víz szimbolikáján, míg végül Isten virrasztó népe a keresztség titkával és ünneplésével érkezik el a föltámadáshoz, mint tetőponthoz. A húsvéti vigilia nem más, mint egy hosszú elmélkedés a víz és az élet titkáról. Mert ahol víz van, ott élet van, s benne rejlik a külső-belső tisztulás, frissesség, újjászületés, küzdelem és elindulás is. Ábrahám áldozatot mutat be, mert általa meg akar tisztulni, s megkapja az áldás ígéretét. A Vörös-tenger vize a megmenekülés, az új élet, új remény, de ugyanakkor a pusztulás jele is. Iszonyú erő! Izaiás úgy festi le a forrást,  mintha egy személy lenne: hív minket: „Ti szomjazók…!” Ezekiel az új élet és az újjá teremtés ígéretét köti össze a víz témájával. Szt. Pál a föltámadás titkát a keresztséggel kapcsolja össze: meghalni és föltámadni annyit jelent, mint szinte megfulladni és újra levegőt venni a víz fölött.

 
Gondolatok az Eucharisztiához:
Az Eucharisztia és a víz titkában egyaránt megtalálhatók a teremtés, bűnbeesés és megváltás, áldozat és áldás, élet és halál, fogság és kivonulás, félelem és remény, feltámadás és örök élet kimeríthetetlenül mély témái. S mindennek az origója maga Krisztus, hiszen „oldalából vér és víz folyt ki”. Ő a forrás. Ezért imádkozhatjuk a zsoltár szavait: „Minden forrásom belőled fakad.”

Kérdések, fölvetések:

  • Hogyan tekintek a keresztségre: Magán jellegű szertartás? Családi eseménnyé alacsonyított összejövetel? A templom egy sarkában elvégzett keresztelő?
  • Hogyan tudnám élőbbé tenni a hívek felé a keresztségi fogadás szavait a liturgikus év többi részében?