2019. 04. 28.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Húsvét 2. vasárnapja, az isteni irgalmasság vasárnapja

„Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát.” (Jn 20,20)

Szempontok a szöveghez:
Tamásnak fontos, hogy személyesen tapasztalja meg a Feltámadott jelenlétét. Jézusnak fontos Tamás barátsága, kérése. Jézusnak minden ember istentapasztalatra való törekvése fontos. Aki kitartóan keresi őt, annak meg fog mutatkozni, meg fog jelenni az ő egyéniségét, személyét, nyitottságát figyelembe véve. A lelkigyakorlatokon, a kereső ember számára a Szentírás és saját életének találkozása az Istennel, bensőséges kapcsolattá válik a kitartó imában. A sebek már begyógyultak, áttetszőek. A Faustyna Kowalska nővér által népszerűvé vált, az Isteni Irgalmasság képén levő Krisztus-seb sugárzik, tündököl. Nem vádol, hanem kiengesztelődésre, megbocsátásra, elfogadásra hív. Bevon Jézus jelenlétébe, a vele való kapcsolatba: „Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (Jn 15,15) Jézus barátságához hozzátartozik a vele való találkozás keresése, a kitartó, türelmes várakozás, a kapcsolat örömének, erejének tapasztalata.

Gondolatok az Eucharisztiához:
Ha valaki az Élet áramlatába, kisugárzásába áll, engedi és keresi, hogy Jézus az Eucharisztiában átjárja a gondolatait, érzéseit, sötét oldalát – bármilyen fájdalmas is -, akkor egy belső rendeződés történik a lelkében és ez mások számára is tapasztalható lesz.
Tamás apostolban Jézus sugárzó, áttetsző sebei a megbizonyosodást, az „Én Uram, én Istenem” felkiáltást, vallomást ébresztik. Ez elsősorban nem a hit megvallása, hanem a személyes szeretetkapcsolat megnyilvánulásának örömteli felismerése, elfogadása.

Kérdések, fölvetések:
A többi tíz nem zárja ki Tamást a közösségből, mert hitetlen, mert saját tapasztalatra, istenkapcsolatra vágyik, hanem türelmesen együtt imádkoznak, reménykedve abban, hogy Jézus őt is megajándékozza jelenlétével. Hiszem-e, hogy a „hitetlenek” életében, keresésében, provokatív kijelentéséiben is ott van az Isten? Az én kezem mit közvetít, mi árad belőle, mire nyújtom ki, hogyan válik áldóvá, védelmezővé, krisztusivá?