2019. 08. 11.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 19. vasárnap

„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot.” (Lk 12,32)

Szempontok a szöveghez:

Jézus arra biztatja és bátorítja a „kisded nyájat” hogy ne féljen kicsinysége és emberi gyengesége miatt, mert az Atya oltalma alatt áll. És mivel az Atya oltalma alatt áll, ezért mindig csak előre kell tekintenie.

Azoknak, aki a nyájhoz tartoznak Isten az Atyjuk és így megkapták a lehetőséget, hogy részesei lehetnek Krisztus életének. A nyáj arra van meghívva, hogy már itt a földön megélje a mennyek országa örömét. Krisztus arra kéri nyáját, hogy ezen ország számára gyűjtsenek maradandó kincseket. Ezen örök kincsekhez kell teljes szívvel közeledniük és ragaszkodniuk. E kincsek pedig, az önajándékozó szeretetben érik el teljességüket.

                A három rövid evangéliumi kép az éber és tevékeny várakozás üzenetét hordozza. A hazatérő úrról, valamint a tolvajról és a betörésről szóló képek a bátorítás, a vigasztalás és a felelősség jegyeit hordozzák magukon. A menyegzőről hazatérő házigazdára várakozó szolgák éberségükkel és tettrekészségükkel a gazda elismerését és tiszteletét vívják ki.

                Az éber várakozást a remény élteti, és kéri:

  • az állandó készenlét lelkületét: „Legyetek mindig készen!”
  • a ránk leselkedő veszélyek ismeretét. Elég egy kis figyelmetlenség és a tolvaj megfoszt minket a legfontosabb értékeinktől.
  • hűséget. Hívő és hűséges ugyanazt jelenti. Akkor is lehet hűséges az ember, ha lankad a figyelme, ha nincs kedve valamihez. A kezdeti szeretet tüze, a gazda szeretete hajtja, vonzza, élteti.

 Gondolatok az Eucharisztiához:

Krisztus második eljövetelével visszatér hozzánk, hogy részesítsen a menyegző örömében, és maga rendez nekünk lakomát. Asztalához ültet, kötényt tesz maga elé és felszolgál. Minden szentmise ennek a lakomának az előképe, ahol Krisztus a vendég, de egyben Ő a vendéglátó is.

A földi liturgiában a mennyeinek előízét élvezzük, és annak a liturgiának leszünk részesei, amelyet a szent városban, Jeruzsálemben ünnepelnek. Odatart zarándokutunk, ott ül Krisztus az Isten jobbján, mint a szentélynek és az igazi szövetség-sátornak szolgája. A földi liturgiában a mennyei seregek egész sokaságával együtt énekeljük az Úrnak a dicsőség himnuszát; tiszteljük a szentek emlékét abban a reményben, hogy némi részünk és közösségünk lesz velük. Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat Jézus Krisztust, amíg maga meg nem jelenik, mint a mi életünk, és vele együtt mi is meg nem jelenünk dicsőségesen” (Sacrosanctum Concilium 8).

„Az Eucharisztia valóban az ég megnyílása a Föld felé. A mennyei Jeruzsálem dicsőségének egy sugara, mely áthatol a mi történelmünk felhőin, és megvilágítja utunkat” (II. János Pál pápa: Az Egyház az Eucharisztiából él)

 Kérdések, fölvetések:

Mit teszek azért, hogy Isten országa szépségét megmutassam, megerősítsem és továbbadjam családomban, környezetemben, közösségemben?