2019. 08. 20.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Szent István Király

„Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében!” (Péld 4,21)

Szempontok a szöveghez:

Szent István király mai szemmel tekintve lehet despota, autoriter uralkodó, ősi tradíciót romboló, öntörvényű alak. És lehet a biblikus bölcsességi irodalom értelmében vett előrelátó, okos és bölcs, józanul gondolkodó filozófus, teológus, király és ’Isten szolgáinak apostoli szolgája’. Áldozatok árán épített jövőt, újabb korszakokat, nemzedéki sorsokat, lett ’vátesz’, aki a jelent keménykezű nagyúrként áldozta be egy ország, nép, nemzet fennmaradásáért. Megítélése nézőpont kérdése. De ma és most megítélni őt csak az tudja, tudhatja, aki él, és magyarként él, és Magyarországon él. És mindhárom faktor – talán – mégiscsak annak köszönhető, hogy István kemény vagy inkább erős volt. Értünk, utódokért, akiket nem ismert, nem látott, csak hitt. A ’vátesz’ mint látnok és jós az a személy, aki azokat képviseli, akik csak később születnek, akikkel személyesen sosem fog találkozni, de felelőssége van értük. És vállalja is ezt minden áldozat árán.

  • Istvánt leginkább intelmei alapján ismerjük irodalmi szinten. Intelmei nekünk szólnak. Akár vérszerinti utódai vagyunk (bár az Árpád-ház rég kihalt), de még inkább a hitben vagyunk utódai, mint a keresztényeknek Ábrahám, minden vérségi származáson túl.
  • István megértette az ’idők jeleit’. Istentől kért naponta erőt ahhoz, hogy javára tegyen azoknak, akik a gondjaira lettek bízva. Hűségesen azt tette, amit hitelesnek tekintett. Megítélni is csak Isten tudja. Szentté-avatásának körülményei (sírját csak úgy lehetett felnyitni, hogy megszűnt a testvérviszály az uralkodói házban, ld. Géza/László kontra Salamon) bizonyítják, hogy Isten méltó embernek tartotta őt a hitben.
  • István egy országot épített sziklára a Kárpát-medencében. Mások talán már rég eltűntek volna a történelem során. Mi megmaradtunk. A ház a maga sorsát, állagát elsősorban az építőnek, építtetőnek köszönheti.

Kérdések, fölvetések:

  • Szent István minden nap misén vett részt. Neki az Eucharisztia valóban mindennapi kenyér volt. Becsüljük őt ezért?
  • Hisszük-e, hogy az Eucharisztia segít tisztázni bennünk hivatásunkat, bármilyen jelentősége legyen is annak bármennyi ember számára?
  • István minden döntése után mert szembenézni az Istennel. Mi mit teszünk? Rejtőzködünk inkább (mint Ádám) vagy vállaljuk az ítéletet, mint István?