2019. 08. 25.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 21. vasárnap

Valaki megkérdezte tőle: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” (Lk 13,23)

Szempontok a szöveghez:

Jézus válasza szemléletbeli változásra szólít bennünket. Üdvösségünk nem velünk született előjog. Alapját nem pusztán egy kiválasztottakból álló szűk csoporthoz való tartozás adja. A keresztény élet nem csupán hittani, szentírási ismeretekkel rendelkezők klubja. Jézus személyes erőfeszítésekre, küzdelemre biztat bennünket. Arra, hogy az üdvösséget nyitott ajtóként, kinyíló lehetőségként, az úton levők célba érkezéseként és jutalmaként éljük meg.

Az üdvösség sokkal inkább elengedése kapaszkodásainknak, amelyek megakadályoznak abban, hogy arra figyeljünk, azt hallgassuk, és kövessük, aki az életünk Ura. A megérkezés az együtt járásból, követésből, elesésekből, megsebződésekből és felemeltetésünkből születik meg.

A sötét képek, melyeket az evangélista kommentál megtérésünk szükségességét, sürgető voltát és fontosságát, súlyát próbálják érzékeltetni.

 Gondolatok az Eucharisztiához:

Szentségimádásunk, az Eucharisztia tisztelete, Krisztussal való kapcsolatunk nem merülhet ki rózsaszirmok szórásából, hanem a mindennapi életünket; küzdelmeinket, konfliktusainkat, sírásainkat és fogcsikorgatásainkat hordozza. Fókuszálás létünk és bensőnk középpontjára.

A mennyek országát Jézus egy menyegzői lakomához hasonlítja, amelyre minden embert meghív. Ez örömteli ünnep, ízlelése a túláradó jónak, aki maga Krisztus.

 Kérdések, fölvetések:

Hol válik szűkké számomra a kapu, a kapcsolat, az életforma, a változás, amelyre az Úr hív?

Lehet, hogy az ajtót én zárom be? „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20)