2019. december

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Created with Sketch.

Advent 2. vasárnapja

„Készítsétek elő az Úr útját!” (Mt 3,3)

Szempontok a szöveghez:Tapasztalatból tudjuk, hogy az utak, autópályák építése költséges vállalkozás, pedig nélkülük nem valósulhat meg a modernizáció. A közlekedés, kereskedelem, az egymással érintkezés a kultúra egyik feltétele. A mai olvasmányok üzenete kettős: Isten úton van hozzánk; tehát nem saját útjainkat kell építgetnünk, hanem az övét kell egyengetnünk. Viszont ha Isten eljutott hozzánk, akkor ennek a következménye – de föltétele is -, hogy nekünk is utat kell építenünk egymáshoz.

Izajás próféta látomása a paradicsomi kertet vetíti elénk. Az emberben lakó ösztönöket sokszor az állatok képével szimbolizáljuk. Lám, ahol Isten uralkodik, ott a vad és állatias ösztönök is megszelídülnek, megférnek egymás mellett, humanizálódnak.

Kérdések, fölvetések:

  • Hittel imádkozom-e azért, hogy mind többen a környezetemben, sőt minden ember felismerje Isten Krisztusban megnyilvánult üdvözítő erejét?
  • Milyen gyümölcsöt (a megtérés/bűnbánat méltó gyümölcsét) vár ma tőlem személy szerint és tőlünk, egyházi közösségtől Isten?
  • Miben tudnánk valóra váltani Pál apostol Szentleckében olvasott felhívását: „Karoljátok fel egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére!”

—————————————————————————————————–
Advent 3. vasárnapja

„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3)

Szempontok a szöveghez: Várakozás közben, ha az idő egyre csak telik, s érdemben nem történik semmi, bizonyos feszültséget élünk meg. A várt esemény vagy személy egyre inkább leköti és betölti a tudatot. Érzelmeink ilyenkor széles skálán mozoghatnak: derű, öröm, kíváncsiság, majd egyre inkább elbizonytalanodás, düh, harag, csalódás.

János kérdése érthetetlen, ha arra gondolunk, hogy ő keresztelte meg Jézust a Jordánban. Valahol mélyen tudja, hogy a Názáreti Isten kiválasztottja, de tanítványai előtt minden kétséget kizáróan bizonyítani nem tudja, vagyis valahol kénytelen beismerni, hogy a maga teljességében nem érthette meg, ki is állt akkor és ott előtte. A börtöncella lelki sötétségében megfogalmazott kétségei, s a hozzá kapcsolható érzelmek tehát reálisak, hiszen Jézus: misztérium. S ha Jánosban kételyek mozogtak, bennünk miért ne lehetnének? A titok előtt csak egy dolgot tehetünk: elcsöndesedünk, és levetjük saruinkat.

Gondolatok az Eucharisztiához: Az ima abból táplálkozik, amit nem értünk. „Amit te megértesz, az nem Isten” – mondja Szent Ágoston. Akkor hát miért ne járulhatnék kétségeimmel, bizonytalanságaimmal, húsba vágó kérdéseimmel az Oltáriszentségben jelen levő Jézushoz? Ha kérdezek, keresek. Ha keresek, vágyakozok. S „aki kér, kap, aki keres, talál. Aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt 7,8). De a legjobb, ha csak oda-csendesülök hozzá.

Kérdések, fölvetések:

Hogyan tud belépni a kételyem, a vágyam, a csöndem az Úrra való várakozásba?

—————————————————————————————————–

Advent 4. vasárnapja

„… az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. (Mt 1,23)

Szempontok a szöveghez: Lukács evangéliuma szerint Mária olyan üzenetet kapott, amely szerint anyja lesz az Isten Fiának. Ezért is nevezhetjük őt Istenanyának. Ez egy biológiai, organikus viszony. Máté megjegyzésében József csak nevelőapa lehetett, külsős szereplő. Akiből vér, gén és ’férfiakarat’ (vö. Jn 1,13b) szerint nincs semmi a Messiásban. József olyan ember, akitől Isten egy elkötelezett szerepet vár el csupán. Legyen sáfár, tehát gondnok. A Szent Család szolgája, ahol egy korabeli patriarkális szerkezettel szemben inkább az Anya és a Fiú a fontos. Ő csak epizodista. Háttérszereplő. Amit Isten kér tőle, az teljesen ellentmond a társadalmi, humán hagyománynak. Annak, amivel az emberi közösség felruházhatná őt. József mégis Isten útját, tervét és akaratát követi. Nem az emberi dicsőséget és boldogulást, mint szokványos életet tartja fontosnak, hanem – amikor Isten őt is választás elé állítja – a misztériumot, az álmot, az Úr kivételes ajánlatát. József éppúgy hívő és alázatos, mint Ábrahám volt. Méltó utóda az ősinek, az eredetinek.

  • Amikor József meghallotta az angyal üzenetét álmában, nem kért semmilyen igazoló jelet. Hallgatott és hitt.
  • Pál apostoli hivatásának igazolásához egy látomást, egy ’álmot’ hozott fel tanúságként. Amit a damaszkuszi úton megélt, az neki egyértelmű és elegendő volt. Nem kért több jelet, mindent hátrahagyott és ’neki lendült annak, ami előtte állt’.
  • A gyermek a Jézus nevet kapta, nem az Emmanuel nevet. Keresztelő János nevét is az anya, Erzsébet mondta ki, az apa, Zakariás pedig jóváhagyta azt. A megtestesült Fiú ’polgári neve’ Jézus, de József számára a vele élő Isten.

Kérdések, fölvetések:

  • Az Eucharisztiában beteljesül az izaiási jövendölés: Isten velünk van. Mennyire érezzük meg benne az évezredeket átfogó próféciát, az üdvösség és a világ teljes történetét?
  • József, akárcsak névadója, a pátriárka, álomban kapta az intést Istentől, és hitt neki. Hiszünk-e olyan isteni üzeneteknek, amit nem a reális világ, hanem a misztikum, az álom, az elmélkedés tolmácsol felénk?
  • Amit kapunk (mint József), nem magunkért kapjuk, hanem azért, hogy használjunk vele, hogy küldetésünk legyen belőle (mint Pálnak). Tudjuk-e az Eucharisztia előtt tisztázni Istennel a küldetésünket (mint pl. Teréz Anya vagy akár a református Roger Schütz )? Fontosnak érezzük-e, mit akar tőlünk Ő Maga?


—————————————————————————————————–
Karácsony – éjféli mise

„Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” (Lk 2,12)

Szempontok a szöveghez: Szokás ilyenkor (az éjféli szentmise előtt) misztérium játékot előadni gyerekekkel, fiatalokkal. A régi darabok visszanyúlnak egészen a teremtéstörténetig, hogy Isten szeretetének, szándékának ívét bemutassák és örömünket elmélyítsék. Valóban, a fenti evangéliumi mondatban Isten megmutatkozik: maga is jellé lesz, megjeleníti, megmutatja milyen is a mi teremtettségünk az ő képmása szerint. 

A Gyermek megjelenésének, felnövekedésének, kibontakozásának ideje, tere, társadalmi közege sok szempontból nem ideális. Az ország idegen hatalomtól megszállott, amely nem tiszteli a nép ősi hitét, szokásait. Az atyák hitének megélése sem egységes. Széttagolt a társadalom. A törvény torz értelmezésével a vallási vezetők is rabságban tartják a népet. Senki sincs biztonságban. Ha valaki nem tetszik a hatalmon levőknek, bármikor elvehetik az életét. (Keresztelő János, Jézus, majd az apostolok, első keresztények sorsa.) 

Isten akkor jelenik, mutatkozik meg, amikor nagyon rosszul mennek a dolgok. Számára ez nem akadály. Isten Mária, József, Erzsébet után a pásztoroknak, a legszegényebbeknek, a periférián levőknek mutatkozik meg. Majd olyan embereknek, akik már közel vannak az elmúláshoz, gyermektelenek, társadalmilag nincs megbecsülésük. 

Gondolatok az Eucharisztiához: Jézus gyermekként is kiszolgáltatott volt és az Eucharisztiában, titokzatos jelenlétében is az marad. A gyermek minden rezdülését figyelve, érzékelve tanulja meg az édesanya, mire is van szüksége. Ezt a figyelmet, érzékenységet nekünk is tanulnunk kell, hogy meghalljuk, megértsük, mit mond nekünk Jézus. Isten előtt úgy jelen lenni, mint egy pásztor, aki „kinn éjszakázik” (távol a családi élettől), aki szegény és várja, mint az agg Simeon az Úr érkezését.

Kérdések, fölvetések:

Jézus az örömhír hirdetőinek, az apostoloknak üldöztetésről beszélt, amikor küldetésre indította őket. Mennyire a siker, a „rendben mennek a dolgok” a mércéje az én igehirdetésemnek, tanúságtételemnek. Hogyan tudom saját és közösségem gyöngeségében is meghallani, felismerni Isten jelenlétét és ráhagyatkozni arra? 

—————————————————————————————————–

Karácsony – ünnepi mise

„És az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” (Jn 1,14)

Szempontok a szöveghez: Karácsony Jézus születésének ünnepe. Tulajdonképpen mi Karácsonykor három születést ünneplünk. Karácsony éjszakáján megemlékezünk és megünnepeljük Jézus Krisztus történelmi, test szerinti születését, ami 2000 évvel ezelőtt történt Betlehemben. Karácsony napján Jézus misztikus, lelki születését ünnepeljük a mi lelkünkben. Jézus természetfeletti módón megszületik a mi lelkünkben keresztségünk alkalmával. Az ünnepi szentmise alkalmával pedig a Fiú öröktől való születését ünnepeljük. Erről az öröktől való születésről nem tudnánk semmit, hogyha nem lenne az időbeli, betlehemi születés. Isten Fia megtestesülvén felfedte a mi számunkra azt, amit a hitvallásban is imádkozzunk: „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett.”

„Kezdetben volt az Ige” – mondja Szent János a mai evangéliumban. Az Ige, „Logosz”, görögül Isten gondolkodásmódja, Isten bölcsessége. Ez a bölcsesség pedig egy isteni személy, maga Jézus Krisztus. Az Ige pedig testté lett és közöttünk lakott, bensőséges és meghitt módón közli számunkra Isten szeretetét. Emberré lett úgy, hogy nem szűnt meg Isten lenni. Erről a II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum konstitúciójának 2. pontja így fogalmaz: „Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát, mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek E kinyilatkoztatással a láthatatlan Isten szeretetének bőségéből, mint barátaihoz szól az emberekhez és társalog velünk, hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe.”

Gondolatok az Eucharisztiához: Minden egyes szentmisében a kenyér és bor színében természetfeletti módón az Ige testté lesz, és közöttünk lakik. A szentmise átváltoztató szavai által az Ige egy új ideje kezdődik el a mi világunkban.  Ezt a jelenlétet a fogantatás és az első Karácsony teszik lehetővé. Az eucharisztikus jelenlét hasonlít arra a jelenlétre, amely azzal kezdődött, hogy a Szentlélek által Mária testéből új ember formálódott. Itt azonban nem új emberélet kezdődik, hanem Mária feltámadt és megdicsőült fiának egy új jelenléte. „Mi semmit sem változtathatunk a megtestesülés misztériumában. Mégis mi dönthetjük el, hogy mi magunk, és a világnak az a kis része, amelyre hatással vagyunk, mennyire lesz tudatában az Ő jelenlétének, mennyire szentelődik meg általa, és mennyire alakul át az Ő fényében!” (Thomas Merton)

Kérdések, fölvetések:

Ösztönöz-e a mai evangélium, hogy meg jobban keressem Istent a mindenapjaimban? 

Karácsonykor mélyüljek el Isten gyermekségében, és próbáljak meg az új év folyamán világosság lenni mások számára. 

—————————————————————————————————–

Szent Család vasárnapja

„Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak!” (Kol 3,13)

Szempontok a szöveghez:

  • Heródes elővigyázatosságból, úgymond „a biztonság kedvéért” legyilkoltatja az újszülötteket – a félelem mozgatja azokat is, akik a megfogant és növekedésnek indult emberi életet megölik, mert a maguk kényelmét keresik. Jaj annak, aki az ő szűkös világukat megbolygatja! Az erőszak, a másokon kegyetlenül átgázoló öldöklés a gazdasági és politikai életben is megmutatkozik, és ez robbantja ki a népek közti féktelen háborúkat is.
  • A Szent Család, vagyis Mária, József és Jézus élete nem szokványos, nem idilli vagy mesebeli, hanem zaklatott körülmények között bontakozik, váratlan fordulatokban gazdag. Manapság is számos nehézséggel kell megbirkóznia a családoknak (gyermektelenség, lakhatási körülmények, betegségek, idős szülők iránti felelősség, anyagi nehézségek).
  • Minden közösség, így a család is a közös imádságban fedezheti fel Isten reá vonatkozó, üdvösséget munkáló akaratát.
  • Az igazi, jó családok az egyetértés és a boldogság oázisai, a szeretet hatalmas erőművei az emberiség életében.
  • A kommunió szó egyaránt használatos az emberek közötti közösség megélésére, valamint Krisztus és a benne hívő ember szentségi közösségre lépésére, vagyis a szent áldozatban való részesedésre.

Kérdések, fölvetések:

  • Hogyan tudnánk példánkkal és szavunkkal jobban segíteni a fiatalokat, hogy felkészültebbek legyenek az életre szóló és szeretetben növekedő házaséletre? Miként tudnánk hitből fakadó és kipróbált megküzdési stratégiákat kínálni számukra, hogy ne lankadjanak a megújulásban?
  • Melyik és miért áll közelebb hozzám: az úgymond hétfájdalmú Szűzanya, aki aggodalommal és mégis hittel kíséri gyermeke sorsát, vagy József példája, aki názáreti rejtett jelenlétével erőt sugároz háza népének?
  • Mikor kaptam utoljára olyan isteni sugallatot, amelyet mertem követni, és lám, hálásan gondolok rá, hiszen megvalósult?