2019. február

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Created with Sketch.

Évközi 4. vasárnap

„Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak” (Lk 4,22).

Jézus nyilvános működésének kezdete hasonlít küldetésének beteljesedéséhez, a húsvéti
eseményekben kibontakozó sorshoz. A szerkezet lényegében ugyanaz: Jézus kinyilvánítja,
hogy a Törvény és a Próféták az Ő eljövetelében kapták meg tökéletes értelmüket, Ő lett az igazolása mindannak, ami megelőzte fellépését. A hallgatósága csodálkozik igéin, érdeklődő, látszólag befogadó; Jézus népszerűsége folyamatosan növekszik. Közben megjelennek a kétségek: Jézus nem nő önmaga fölé, megmarad annak, aki származása szerint, egy iparos ’fia’ egy kis faluból. Nem akar király lenni, és csodái is inkább tanításának megerősítő jelei, de nem minden rászorulónak felajánlott alanyi jogú támogatás. A kritikákra Jézus határozottan és elutasítóan reagál, ezért a feldühödött tömeg meg akarja ölni. Jézust félreértik. Itt még át tud haladni a tömegen, hiszen nem jött el az ’órája’. Húsvétkor minden másképp végződik.
Gondolatok:
 Jeremiásnak azt mondja Isten, hogy kezdettől fogva „ismeri”, de azt is hozzáteszi, hogy a nép vezetői nem fogják vagy nem akarják majd megismerni („Harcolni fognak ellened”). Akárcsak Jézust, aki a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
 Pál felsorolásában a szeretet tulajdonságai egy önérvényesítésre vagy önmegvalósításra törekvő ember részéről a gyengeség jelei. Alázata emberileg borítékolható kudarc. Isten számára mégis az egyetlen vállalható emberi minőség.
 Jézust saját városában ítéli el a nép. Tanítói működésének kezdete egyúttal a múlt teljes lezárása. Akik közt felnevelkedett, már nem ’földijei’ és rokonai többé. Valószínű, hogy soha nem tért vissza már Názáretbe, miután kitagadták.
Kérdések:
 El tudjuk-e fogadni alázatosan, hogy Isten választottjaiként az emberi elismerés még nem jár ki nekünk? Sőt, gyakran megvetés társul hozzá?
 Össze szoktuk-e hasonlítani a bennünk élő szeretetet a páli himnuszban bemutatott szeretettel? Mennyi az átfedés, a hasonlóság, az eltérés?
 Ha az Eucharisztia a ’szeretet szentsége’, akarom-e, hogy vételével vagy a vele történő szembesüléssel magamba fogadjam a hatását, az erejét, és engedem-e, ha át akar alakítani?

———————————————————————————————————-

Évközi 5. vasárnap

„Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”… De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” (Lk 5,8; 10)

Szempontok a szöveghez:
Isten ajándékozó szeretetének bősége, túláradása megrendíti Péter apostolt. Jézus jelenlétében, a belőle kiáradó isteni erő hatására szembesül tökéletlenségével és ez vallomásra készteti. Péter őszinte megnyilvánulásában Jézust, az ő isteni küldetését félti a saját gyengesége miatt. Isten azokkal az emberekkel tud igazán együttműködni, akik elismerik esendőségüket, hibáikat, határaikat és nem a maguk erejében, hanem benne bíznak, önmagukat átadva, rá hagyatkozva élnek. Péter „kőszikla” voltát a készség, a nyitottság, a gyengeségével való isteni szembesítés vállalása, és Jézus megtartó, felemelő, emberismerő szeretetének elfogadása alapozza meg. Ez a történés Péter apostol későbbi, nagy megtérésére mutat rá, amelyhez szintén a halászat, halfogás nyújt keretet János evangéliumának záró fejezetében. Megtagadta barátját, Jézust („bűnös ember vagyok”), de most új hivatást kap tőle.

Gondolatok az Eucharisztához:
Jézusnak nem a bűneink a fontosak, hanem az, hogy – jelenlétében vele és önmagunkkal szembesülve – felvállaljuk azokat, és ahol a gyengeségeinket érezzük, tapasztaljuk, segítséget kérjünk tőle. Ha az isteni napra tekintek, nem kell a bűneim miatt elkeserednem, csak hagynom, hogy fényével átjárjon, megvilágosítson, melegével felengedje ridegségemet, és megtisztítson. 

Kérdések, fölvetések:
Jézus megismerése, közelsége öröm, ajándék, ugyanakkor átvilágító, tiszta fény, amely szembesít. Ha nem futok el és ráhagyatkozom, tőle kérek erőt, meghív a vele való kapcsolatra, követésére a mindennapokban. Identitásom megfelelő irányba fókuszálja.

  • Hogyan történik mindez az életemben?
  • Hajlandó vagyok-e követni őt?
  • Volt-e már olyan, amikor Jézus olyat kért tőlem, ami értelmetlennek láttam és mégis
    megtettem (vagy épp nem tettem meg)? Mi történt? Mit tapasztaltam? Hogyan tekintek erre most? Érzem-e, hogy szövetségben vagyunk?

———————————————————————————————————-

Évközi 6. vasárnap

„Boldogok vagytok, ti,…” (Lk 6,20kk)

Szempontok a szöveghez:
A boldogságokkal Lukács meghirdeti a messiási ígéretek beteljesedését: az éhezők, a szegények, a szomorkodók, az üldözöttek boldogok lesznek, ha eljön a Messiás. A boldogságokkal Jézus kijelenti Isten jelenlétét a földön és Országának kezdetét. Boldogok vagytok, boldogok, boldogok – ismétli nekünk is Jézus, hogy hinni tudjunk benne. Isten logikájára tanít minket, hogy szívünk is szerinte dobbanjon. A legboldogabb ember az, aki engedi, hogy szeresse az Isten és a szíve is vele együtt dobban. Jézus függetlenné akar minket tenni az anyagi javaktól, az emberi érdekektől, mások véleményétől, mindentől, ami mulandó, emberi, földi. Azt akarja, hogy feltétlenül bízzunk az Istenben, ne csak szavainkkal, udvarias gesztusainkkal, hanem szívünk mélyéből, egyedül benne bízzunk, és ne az emberekben! Így biztat bennünket: mindenki megvet titeket, én segítek. Mindenki átkoz titeket, én megáldalak benneteket. Mindenki üldöz titeket, én befogadlak. Mindenki megszomorít titeket, én boldogságot adok. Mindenki meglop titeket, én gazdaggá teszlek benneteket. Ez a szemlélet ragadja ki a keresztényt az „itt és most” élő, csak a földi élettel foglalkozó emberek szűk kereteiből. Itt van mindnyájunknak sok bölcsességre szüksége, amely a Szentlélek ajándéka. Alakítsuk életünket annak tudatában, hogy már most Isten országa kincseinek mérhetetlen gazdagságát birtokoljuk.

Gondolatok az Eucharisztiához:
Minden szentmisében a szentáldozás előtt is elhangzik egy boldogság: Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten báránya! Igen, valóban boldogok vagyunk, mert mindenkinek szól ez a hívás. Boldogságunk akkor válik teljessé, ha el is fogadjuk Jézus hívását, és szentáldozáshoz járulunk. Ehhez hozzátehetjük még: Hát még azok milyen boldogok, akik elfogadják hívását!

Kérdések, fölvetések:

Annak tudatában élünk-e, hogy már most Isten országa kincseinek mérhetetlen
gazdagságát birtokoljuk?

———————————————————————————————————-

Évközi 7. vasárnap

„Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok irgalmas” (Lk 6,36)

Gondolatok:
 Gyakran hallani óvodás gyermeküket oktató szülőktől: "Ne hagyd magad! Üss vissza, ha bántanak! Légy bátor és erős!" A szülő nélkül felnövő fiatalok pedig maguk ébrednek rá: nekik kell megvédeni magukat, másra nem számíthatnak. Valljuk meg: nemigen látnak egyebet a felnőttek között sem: a könyöklők, az ügyeskedők, a furakodók, a másikat eltaposva törtetők érvényesülnek a “szabadverseny” korában. A Gonosz bűvös köre így járványosan terjed, az erőszak erőszakot szül, és a véget nem érő leszámolások, a spontán és a kitervelt bosszúk szedik áldozataikat minden oldalon. 
 Ezzel szemben felmerülhet bennünk is a kérdés: Életre való embernek elfogadható-e Jézus mércéje? Lehet-e így élni a mai világban?
 Egyrészről kinyilatkoztatott igazság az, hogy milyen az Isten: jelen estben “jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is”. Másrészről Jézus hozzánk szóló felhívása is kinyilatkoztatott igazság: ti is tegyetek jót mindenkivel, válogatás nélkül, hálát nem várva. Így és csakis így élhetünk az Atya gyermekeiként.
Kérdések:
 Emlékszem-e olyan konkrét esetre az életemben, amikor jogos bosszút állhattam volna valakin, de Jézus tanítása miatt lemondtam arról? Azt követően milyen érzés volt bennem?
 Kivel vagy kikkel szemben táplálok magamban haragot, és tervezek bosszút? Mi segítene, hogy átformálódjam ebben konkrét helyzetben?
 Mit jelent az számomra, hogy Jézus minden egyes ember üdvösségét szem előtt tartva vállalta a kínhalált?