2019.01.27.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 3. vasárnap

„Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába … Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett.” (Lk 4,14.16)

Szempontok a szöveghez:
Szent Lukács az az evangélista, aki a legtöbbet ír az imádkozó Jézusról, valamint a Szentlélekről. Ha pedig a kettőt együtt említi, az igazán különleges és egyedi, s valószínűleg megvolt rá az oka. A pusztai megkísértéshez hasonlóan talán a mai epizód is ilyen: Jézust a Lélek indítja. Egységük megkérdőjelezhetetlen. Úgy tud rá odahallgatni, hogy egészen a benne imádkozó Lélek ritmusához igazodik, aki a kopár, sziklás, száraz, külső-belső veszélyekkel teli puszta után a pogányok Galileájába vezeti őt. Önmaga hús-vér valóságával való találkozás után most a külső élet, a körülmények, a mindennapok, pontosabban szombatok valósága következik. A Lélek bizony nem engedi elszállni, vagy akár 10 cm-rel a föld fölött járni Jézust, hanem egy konkrét élethelyzetbe vezeti. Nem elmélet, hanem gyakorlat következik. Indul a bevetés, mégpedig élesben. Lássuk, hogy sikerül az ifjú rabbi első vizsgája!

Gondolatok az Eucharisztiához:
„Az ima nem lehet csupán az én válaszom az engem körülvevő élethelyzetre vagy érzéseimre, hanem az ima a Lélek imádsága is bennem. Nem tanulunk meg helyesen imádkozni, ha megrekedünk a hála, a csodálat, az elismerés és a kérés kifejezésénél, és ha ezt a helyzetet nem igazítjuk a bennünk imádkozó Lélek ritmusába.” (C.M. Martini) Nem véletlen, hogy a szentmise könyörgéseinek jó része így végződik: „A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki a Szentlélekkel egységben él…” A szentáldozás pedig táplálja és erősíti a Szentháromsággal való egységünket.
Kérdések, fölvetések:
Pünkösddel általában letudjuk a Szentlelket. Mikor és hogyan adok neki teret az év többi részében?
Jézust a Lélek a valóságba vezeti. Én menekülök vagy szembenézek a realitással? Mi vagy ki segít a szembesülésben?

Vélemény, hozzászólás?