2019. 07. 21.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 16. vasárnap

„… csak egy a szükséges.” (Lk 10,42)

Szempontok a szöveghez:
Mintha a Mester önellentmondásba keveredne saját magával… Ő, aki szolgaként kiüresítette önmagát, aki azért jött, hogy szolgáljon, aki megmosta tanítványainak a lábát, s aki követésének kritériumává tette a szolgáló magatartást, most mintha ledorongolná azt a személyt, aki szolgál… De talán nem mindegy, hogy valaki „csak” kiszolgáló  személyzet, felszolgáló vagy valóban szolga. Hajlamosak vagyunk elítélni Mártát sürgés-forgása miatt, pedig a szöveg azt mondja, hogy ő fogadta be Jézust. Tehát az első gesztust ő teszi meg: megnyílik, kitárul, beengedi a vendéget. Mária ugyanezt a gesztust a szívével teszi meg: ül és figyel, mint egy jó tanítvány a rabbi lábánál. Vagyis úgy tűnik, mindketten szívesen fogadják Jézust, de ezt két különböző módon teszik. Sokan élesen szembeállítják
e két magatartást, pedig inkább hangsúlyokról van szó. Egyfajta egyensúly keresésről a cselekvés és a szemlélődés között. Contemplatio in actione. Ezt mindannyian megküzdjük saját életünkben. Szent Benedek, s nyomában számtalan Krisztus-hívő a világon vallja, hogy az imádságból indul ki minden minőségi tevékenység. Ilyen értelemben elsőbbséget élvez a munkával szemben („Ora et labora!”). Bizonyára maga is jól tudta, megtapasztalta, hogy „mártázni” bármikor bármennyit lehet, de az imához nagyobb tudatosság, felelősség, belső tartás és főleg döntés kell. Röviden: egy a szükséges, mégpedig a figyelmes, oda-hallgató szív. Ferenc pápa a szöveg kapcsán egy alkalommal a meghallgatásra helyezte a hangsúlyt: „Márta annyira belemerül a készülődésbe, a tevés-vevésbe, hogy szinte teljesen megfeledkezik – és ez a probléma! – a legfontosabb dologról, vagyis a vendég ottlétéről, aki ez esetben Jézus volt. Megfeledkezik a vendég jelenlétéről. A vendéget pedig nem lehet akárhogyan szolgálni, megetetni, ellátni. Legfőképpen meg kell hallgatni – jól jegyezzétek meg ezt a szót: meghallgatni! Mert a vendéget személyként kell fogadni, a maga történetével, érzelmekben és gondolatokban gazdag szívével, vagyis úgy, hogy valóban otthon érezze magát.” (Vatikán, 2016. július 17., Úrangyala imádság)

Gondolatok az Eucharisztiához:
A szentáldozáskor vagy egy-egy szentségimádáson legtöbbször mi magunk beszélünk az Úrhoz. Pedig milyen fontos lenne éppen fordítva: engedni, hogy a szívünkbe érkező Vendég beszéljen, mi pedig hallgassuk meg Őt! Ferenc pápa szavaival: „Ha mi imádkozni kezdünk – például a feszület előtt -, és csak beszélünk, beszélünk, beszélünk, aztán megyünk is a dolgunkra, akkor nem hallgattuk meg Jézust! Így nem engedjük, hogy szóljon a szívünkhöz! Meghallgatni – ez a kulcsszó! Ne felejtsétek el! Befogadásához nem kell sok dolog, sőt, csak egyetlen dolog szükséges: meghallgatni, – testvériesen bánni vele, úgy, hogy érezze, otthon van, nem egy átmeneti szálláson.”

Kérdések, fölvetések:
 Kit a legnehezebb meghallgatnom? Miért?
 Hogyan gyakorlom az oda-hallgatást az imában?
 Küzdelmeim a csönddel…, a csöndért…