2019. 07. 28.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 17. vasárnap

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk – ma.” (Lk 11,3)

Szempontok a szöveghez:
 Ábrahám volt olyan bátor, hogy alkudozzon más emberek életéért. Isten akaratába ajánlotta azokat az embereket, akik bocsánatra szorultak. Azok az emberek – akikért Ábrahám közbenjárt – nem kértek maguk bocsánatot, ez lett a sorsuk alapja. De Ábrahám mint közbenjáró ’megigazult’ abban, amit tett. Hogy megtett mindent, amit tehetett.   Pál szerint Isten minden adósságunkat eltörölte Krisztusban. Ez ugyancsak Isten akarata és megbocsátása egyben. Megváltásunk kegy-elem, ajándék, ki nem érdemelt jóindulat. Bármit tesz az ember azért, hogy kifizesse – utólag –, akkor is alkalmatlan rá.
 Jézus megjegyzése a Miatyánk imájának tanítása után elég erős: bár gonoszak vagyunk,
mégis van érzékünk a jóság iránt: vagy megsértődünk ezen, vagy erőt merítünk belőle: a
gonoszság önmagunkban legyőzhető, ha mi is ezt akarjuk.

Gondolatok az Eucharisztiához:
Gyakori megjegyzésnek tekinthető – legutóbb Ferenc pápa utalt rá egyik katekézisében –, hogy a Miatyánk hetes szerkesztésében (hét kérés) a központi-középső elem a mindennapi kenyér kérése. Az első három kérés az Istenre vonatkozó blokk (Isten dicsőítése nevében, országában, akaratában), az utolsó három kérés az embert érintő rész (az emberi hitelesség és méltóság biztosítéka a megbocsátásra való készség szerint, a kísértésben való erő szerint és a gonosztól való védelem szerint). A napi kenyér olyannak tűnik, mint az összekötő elem Isten világa és az ember világa között. Elsődleges fordítása: aznapi, a mára vonatkozó, ami most kapható meg – de lehet egy másodlagos jelentése is (~epi-úszion): ami felette van az eviláginak, a földinek, a mulandónak, a tárgyszerűnek, vagyis ami már „nem ebből a világból való”, ami közvetlen kapocs Istenhez, mert Ő maga van jelen benne, ígérete és döntése szerint. Az Eucharisztia épp ezt valósítja meg: megbocsátás, erő és biztonság a kísértésekkel, a gonosz támadásával, a megbocsátásra való képtelenséggel szemben és beavatás Isten nevébe (személyébe), országába, akaratába.

Kérdések, fölvetések:
 Az Eucharisztiában Krisztus értünk adta önmagát. Mintegy alkudott és közbenjárt értünk. Mi mennyiben tudunk alkudozni Istennel bátran és határozottan másokért?
 Az ember mind a mai napig (mindennap) kegyelemre szorul. Tudjuk-e evangelizációs
munkánk során érzékeltetni és értelmezni ezt? Vagy az emberi önhittség falát képtelenek
vagyunk áttörni?
 A ’MA’ nem feltétlen egy 24 órás nap. Sokkal inkább a ’MOST’, amikor azt érzem, Krisztus Testére szükségem van a kenyér színe alatt. Akár vasárnap, akár hétköznap… elmegyek-e Érte, ha érzem, hogy hiányzik, hogy kell az erő, a biztonság, a szeretet, ami csak Belőle jöhet?