2019. június

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Created with Sketch.

Urunk menybemenetele

„De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig. Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.” (ApCsel 1,8-9)

Szempontok a szöveghez:
Az Úr feltámadása, mennybemenetele, a Lélek kiáradása egyetlen valóság, esemény. Amiért mi különböző időpontokban ünnepeljük, azért jó, mert lehetőségünk van újra és újra ízlelni, közel engedni, átélni ennek a misztériumnak a gazdagságát, éltető erejét, örömét. Időre van szükségünk, ahogy az apostoloknak is, hogy egész valónkat – a zsigereinkig – átjárja ez az életet adó valóság. Időt kapunk, hogy megtapasztaljuk és megéljük, hogy Isten Lelke lebeg felettünk és szeretne bennünk megpihenni. Az Úr születésével magára vette és megélte, mennybemenetelével pedig felvitte emberi természetünket Isten világába. Nincs az az emberi valóság; elesettség, sérülés, reménytelenség, ami távol tartaná őt tőlünk, amiben ne érezne együtt velünk. Világosságot
szeretne gyújtani bennünk, hogy megértsük: milyen reménységre, jelenlétének felismerésére, benső gazdagságra hívott meg bennünket (vö. Ef 1,18-19).

Gondolatok az Eucharisztiához:
Ha a föltámadt Úr eucharisztikus jelenlétében nyitva látjuk az eget; a feladatainkra, terveinkre, küzdelmeinkre, gyengeségeinkre onnan vetül a fény, onnan kérünk értékeink
megkülönböztetéséhez segítséget, akkor értelmes, teljes életet élhetünk. Ha Isten jelenlétében vagyok, imádkozom; megnyílik felettem az ég. János evangéliumában Jézus azt mondja: „Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.” Ha Isten előtt felvállalom mindazt, ami lehúz, lenyom a földre; erőtlenségeimet, bűneimet, akkor tud felemelni. (II. hét kedd, reggeli dicséret kantikuma: A halálos beteg szorongása és a meggyógyult öröme – Iz 38,10-14. 17-20)

Kérdések:

  • A nehézségek elől, megküzdendő feladataim elől menekülök, amikor az égbe szeretnék emelkedni?
  • Milyen tapasztalataim vannak Isten felemelő szeretetéről, amikor a porban érzem magam és az ő segítségét kérem?
  • Isten irgalmas szeretetének megtapasztalása ellenére miért nehéz felvállalnom
    gyengeségeimet, miért nehéz mezítelenül megállnom Isten előtt? 

———————————————————————————————————-

Pünkösdvasárnap

„E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22)

Szempontok a szöveghez:
A mai evangélium visszavezet minket Húsvétvasárnaphoz, amikor a zárt ajtók mögött a feltámadt Jézus megjelenik apostolainak. Az apostolok a feltámadt Jézus jelenlétének köszönhetően egy nagy átalakuláson mennek át: a szomorúság örömmé, a félelem tanúságtétellé változik. Amint a félelmet legyőzik, a feltámadt Krisztus erejével  alkalmassá válnak a misszióra. Jézus mostmár tudja mondani nekik: „Békesség nektek!”, amivel a legjobbat közli, ami Istenben van: a halált legyőző életet. Az apostolok küldetést kapnak, elmenvén az egész világra a feltámadt Jézus életét hirdetve. És hogy mindannyian a béke hírnökei legyenek, megkapják a feltámadt Jézus ajándékát, a Szentlelket. „Vegyétek a Szentlelket!”, vagyis vegyétek az élet teljességét. Jézus, amikor Lelkét küldi apostolaira, mintha azt mondaná nekünk: vállaljátok önmagatokat és egymást. Szegődjetek bátran szolgálatomba, legyetek a Szentlélek munkatársai, merjetek dönteni!
Gondolatok az Eucharisztiához:
XVI. Benedek pápa a 23. Ifjúsági Világnap alkalmából irt üzenetében így fogalmaz: „az Eucharisztia ’örök Pünkösd’, hiszen valahányszor szentmisén veszünk részt, megkapjuk a
Szentlelket, aki még mélyebben egyesít bennünket Krisztussal, és olyanná formál, mint Ő.
Kedves fiatalok, ha gyakran vesztek részt szentmisén, ha időt szántok az Oltáriszentség imádására, a szeretet Forrása, vagyis az Eucharisztia révén eljuthattok arra az örömteli elhatározásra, hogy életeteket az Evangélium követésére szenteljétek. Ugyanakkor azt fogjátok tapasztalni, hogy amikor a mi erőnk már nem elég, a Szentlélek formál át bennünket, tölt el erejével és tesz minket a feltámadt Krisztus lendületes tanúivá.”
Kérdések:

  • Szoktam-e kérni Jézust, hogy kísérjen Szentlelkével?
  • Milyen helyzetekben tapasztaltam meg a Lélek jelenlétét?
  • Engedem-e, hogy működjön bennem és általam? 

———————————————————————————————————-

Szentháromság vasárnapja

“Az Igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra” – ígéri Jézus (Jn 16,13)

Szempontok a szöveghez:
A 19. században terjedő agnoszticista vélekedéssel szemben foglalt állást Anyaszentegyházunk, amikor az I. vatikáni zsinaton (1879) kötelező erővel hirdette ki azt a dogmát, aminek lényegét már a római levélben is megfogalmazta az Apostol, vagyis mindig is vallottunk: “Az egy igaz Istent, alkotásaiból, a természetes emberi értelem biztosan felismerheti”
– Az”egy igaz Istent”; vagyis nem mást, hanem akit a krisztushívők Istennek vallanak, 
– “alkotásaiból”; vagyis nem okvetlen a kinyilatkoztatás fényétől megvilágítva, hanem az
embert körülvevő világ rendezettségéből és szépségéből kiindulva,
– “a természetes emberi értelem”, vagyis a józan paraszti ész,
– “biztosan felismerheti”; vagyis nem valami homályos sejtésünk van Róla.
Tehát a monoteista felfogásra minden következetesen gondolkodó ember eljuthat. Ám Isten belső világát csak a názáreti Jézus személyében megtestesült Fiú tárhatta fel nekünk. “Aki engem lát, látja az Atyát” kijelentés mögött az a kinyilatkoztatás van, hogy aki Jézust hallja, látja, befogadja, az valójában a halhatatlan és láthatatlan mennyei Atyaistennel találkozhat, hiszen Krisztus a “láthatatlan Isten képmása” (Kolosszei levél).

Gondolatok az Eucharisztiához:
Jézus vallomása szerint “Én és az Atya egy vagyunk”, ezért aki az eucharisztikus színek alatt Krisztust szemléli illetve veszi magához, az az Egyetlen és mégis Háromságos Istennel lép közösségre.

Kérdések:
 Igyekszem-e felebarátaimmal úgy beszélni Istenről, hogy azok is – jó értelemben vett –
istenfélelemre jussanak, akik távol tartják magukat az egyház szervezetétől?
 Mivel a kinyilatkoztatás befogadása csakis hitből fakadhat, azt csak kellő tisztelettel
ajánlhatom fel embertársaimnak – minden erőszakoskodás nélkül, csakis tanúságtételem által egyengethetem a hitre jutás útját. Emlékeim szerint mikor és kivel sikerült a személyes meggyőződésemet megosztani?
 Kellő odafigyeléssel vetek-e magamra keresztet, illetve rajzolom az áldás jelét a hívekre?

———————————————————————————————————-

Úrnapja

„Mindnyájan ettek és jóllaktak.” (Lk 9,17)

Szempontok a szöveghez:
Milyen bölcs az evangélista, az áthagyományozó keresztény közösség és az egész egyház
mind a mai napig, hiszen rendkívüli tágassággal tárják elénk a kenyérszaporítás üzenetét! A leírás nem szűkül le a csodatételre, hanem a tanítás-gyógyítás-közösség-ünnep egységében láttatja a születőben levő krisztusi közösségek életét és működését. Egyház mivoltunk négy alapeleme nem létezhet egymás nélkül:
„Beszélt nekik Isten országáról” – az ige mint manna; igehirdetés, martüria
„Meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük” – növekedjünk a szegények egyházává!; szeretetszolgálat, diakónia.
„Ötvenes csoportokban” – nem tömegmozgalom, hanem közösségszervezés, mini-
egyházközségek; koinonia
„Az égre tekintett, megáldotta, megtörte és tanítványainak adta” – az utolsó vacsora
ismétlődő gesztusai; liturgia 

Gondolatok az Eucharisztiához:
Az egyház az Eucharisztiából él (II. János Pál: Ecclesia de Eucharistia). A szentmise ünneplésének következményei vannak, ezért folyamatos feladatunk, hogy a liturgián kívül a másik három egyházi alapfunkcióra is figyelmet fordítsunk. A templomba járó hívek jó része ugyanis még mindig szűken, kicsinyesen, önközpontúan értelmezi a szentmisét. Hányszor halljuk: „azért jövök el, hogy megnyugodjak”. Ezzel szemben a május elején elhunyt Jean Vanier kiszélesíti a táplálék, a manna fogalmát, és egész keresztény életünk, mindennapjaink tágasságába, szeretetkapcsolataink, közösségi létünk és szolgálatunk dinamikájába helyezi a communiót: „A közösségi élet minden pillanatban megkívánja, hogy túllépjünk önmagunkon. Ha nincs meg a szükséges szellemi táplálék, begubózunk kényelmünkbe, biztonságérzetünkbe, vagy a munkába menekülünk. Falakat emelünk érzékenységünk köré. Lehetünk udvariasak, szabálytisztelők, de nem szeretünk. És amikor az ember nem szeret, akkor nincs öröm, nincs remény. A legfőbb táplálék a hűség: hűség a mindennapi élet ezer apró figyelmességéhez. Aki hűséges akar maradni a hétköznapi életben, annak szüksége van a mindennapi reggeli mannára, amely igen közönséges, nem különösebben ízletes eledel. A szövetséghez, a ránk váró feladatokhoz és a kis dolgokhoz való hűség mannája ez; a találkozások, a barátság, a „szeretlek”-et sugárzó, szívet melegítő pillantások és mosolyok mannája.” (A közösség. A megbocsátás és az ünnep helye, 219-220.o.)

Kérdések:

Hogyan tudnám tágasabban értelmezni a magam számára a szentmisét? Mi segítene ebben?

———————————————————————————————————-

Évközi 13. vasárnap

Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentsen.” Ezután másik faluba mentek.

(Lk 9,54-56)

Szempontok a szöveghez:
Lukács evangéliumában Jézust az első útján a názáretiek elutasítják, amikor pedig Jeruzsálembe tart a szamaritánusok nem fogadják be. Mindkét történet előrevetíti a Jeruzsálemben történő teljes elvetését. Az apostolok reakciója hasonlít Illés prófétáéhoz, aki olyan tüzes lelkű volt, hogy a Baál papjai előtt lehívta az égből a villámot, azután pedig megölette őket. De Illés ezután „megtért” és azzal az Istennel találkozott, aki a nem a tűzvészben… hanem a leheletnyi szellőben van. (Kir 18,20-40; 19,1-16) Jézus az apostolait arra tanítja, hogy a hithirdetésnek nem szabad erőszakra épülnie. Senkit sem kényszeríthetek a jóra! Jézus nem áll bosszút, egész működése alatt, nem kényszerített senkit – lelkileg sem – akaratának megtételére. Az evangélium, mint örömhír, benső tartalmánál, erejénél fogva kell, hogy helyet találjon az ember lelkében. Nem szabad, hogy az első tanítványok hibájába essünk. Az evangéliumról szóló tanúságtételünk lehet határozott, de szelíd, erőszak nélküli. Elsősorban életpéldánk, ami hatásos lehet. A sivatagi atyák szerint a harag a főleg a gondolatvilágban gyökerezik, és belülről kezdi emészteni az embert. Agathón abba: „A haragos embert – még ha halottat támasztana is föl – nem fogadja be az Isten.” Hüperekhiosz: „Aki nem tudja féken tartani a nyelvét a harag idején, az nem tudja megfékezni a szenvedélyeket sem.”

Gondolatok az Eucharisztiához:
Nincs olyan érzelem, amit ne lehetne Isten elé vinni: a harag, düh érzését ki szabad fejezni és hangot lehet adni annak. A zsoltáros is ki meri mondani negatív érzéseit az ellenségével kapcsolatban. A harag tapasztalatában megszólíthatjuk Istent és már nem fogjuk egyedül érezni magunkat. Amikor Istent kérem indulataimban; a bizalmamat fejezem ki, hogy nem gonoszoké és nem a gonoszságé az utolsó szó. Rá bízom a cselekvést. 

Kérdések:
Tudok-e úgy meghallgatni egy haragos embert, hogy nem ítélem el az indulatai miatt? 
Közel engedem magamhoz az ő problémáját?
Bele tudom magam élni az ő helyzetébe? 
Tudom-e – szelíden – más megvilágításba helyezni a történteket? Pl.: Jézus a házasságtörő asszony elítélésénél. Jónás próféta jele, hogy Isten irgalmasnak bizonyult, nem pusztította el Ninivét, mert szereti az embert, akinek ő ad életet.