2019.06.02.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Urunk menybemenetele

„De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig. Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.” (ApCsel 1,8-9)

Szempontok a szöveghez:
Az Úr feltámadása, mennybemenetele, a Lélek kiáradása egyetlen valóság, esemény. Amiért mi különböző időpontokban ünnepeljük, azért jó, mert lehetőségünk van újra és újra ízlelni, közel engedni, átélni ennek a misztériumnak a gazdagságát, éltető erejét, örömét. Időre van szükségünk, ahogy az apostoloknak is, hogy egész valónkat – a zsigereinkig – átjárja ez az életet adó valóság. Időt kapunk, hogy megtapasztaljuk és megéljük, hogy Isten Lelke lebeg felettünk és szeretne bennünk megpihenni. Az Úr születésével magára vette és megélte, mennybemenetelével pedig felvitte emberi természetünket Isten világába. Nincs az az emberi valóság; elesettség, sérülés, reménytelenség, ami távol tartaná őt tőlünk, amiben ne érezne együtt velünk. Világosságot
szeretne gyújtani bennünk, hogy megértsük: milyen reménységre, jelenlétének felismerésére, benső gazdagságra hívott meg bennünket (vö. Ef 1,18-19).

Gondolatok az Eucharisztiához:
Ha a föltámadt Úr eucharisztikus jelenlétében nyitva látjuk az eget; a feladatainkra, terveinkre, küzdelmeinkre, gyengeségeinkre onnan vetül a fény, onnan kérünk értékeink
megkülönböztetéséhez segítséget, akkor értelmes, teljes életet élhetünk. Ha Isten jelenlétében vagyok, imádkozom; megnyílik felettem az ég. János evangéliumában Jézus azt mondja: „Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.” Ha Isten előtt felvállalom mindazt, ami lehúz, lenyom a földre; erőtlenségeimet, bűneimet, akkor tud felemelni. (II. hét kedd, reggeli dicséret kantikuma: A halálos beteg szorongása és a meggyógyult öröme – Iz 38,10-14. 17-20)

Kérdések:

  • A nehézségek elől, megküzdendő feladataim elől menekülök, amikor az égbe szeretnék emelkedni?
  • Milyen tapasztalataim vannak Isten felemelő szeretetéről, amikor a porban érzem magam és az ő segítségét kérem?
  • Isten irgalmas szeretetének megtapasztalása ellenére miért nehéz felvállalnom
    gyengeségeimet, miért nehéz mezítelenül megállnom Isten előtt?