2019.06.16.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Szentháromság vasárnapja

“Az Igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra” – ígéri Jézus (Jn 16,13)

Szempontok a szöveghez:
A 19. században terjedő agnoszticista vélekedéssel szemben foglalt állást Anyaszentegyházunk, amikor az I. vatikáni zsinaton (1879) kötelező erővel hirdette ki azt a dogmát, aminek lényegét már a római levélben is megfogalmazta az Apostol, vagyis mindig is vallottunk: “Az egy igaz Istent, alkotásaiból, a természetes emberi értelem biztosan felismerheti”
– Az”egy igaz Istent”; vagyis nem mást, hanem akit a krisztushívők Istennek vallanak, 
– “alkotásaiból”; vagyis nem okvetlen a kinyilatkoztatás fényétől megvilágítva, hanem az
embert körülvevő világ rendezettségéből és szépségéből kiindulva,
– “a természetes emberi értelem”, vagyis a józan paraszti ész,
– “biztosan felismerheti”; vagyis nem valami homályos sejtésünk van Róla.
Tehát a monoteista felfogásra minden következetesen gondolkodó ember eljuthat. Ám Isten belső világát csak a názáreti Jézus személyében megtestesült Fiú tárhatta fel nekünk. “Aki engem lát, látja az Atyát” kijelentés mögött az a kinyilatkoztatás van, hogy aki Jézust hallja, látja, befogadja, az valójában a halhatatlan és láthatatlan mennyei Atyaistennel találkozhat, hiszen Krisztus a “láthatatlan Isten képmása” (Kolosszei levél).

Gondolatok az Eucharisztiához:
Jézus vallomása szerint “Én és az Atya egy vagyunk”, ezért aki az eucharisztikus színek alatt Krisztust szemléli illetve veszi magához, az az Egyetlen és mégis Háromságos Istennel lép közösségre.

Kérdések:
 Igyekszem-e felebarátaimmal úgy beszélni Istenről, hogy azok is – jó értelemben vett –
istenfélelemre jussanak, akik távol tartják magukat az egyház szervezetétől?
 Mivel a kinyilatkoztatás befogadása csakis hitből fakadhat, azt csak kellő tisztelettel
ajánlhatom fel embertársaimnak – minden erőszakoskodás nélkül, csakis tanúságtételem által egyengethetem a hitre jutás útját. Emlékeim szerint mikor és kivel sikerült a személyes meggyőződésemet megosztani?
 Kellő odafigyeléssel vetek-e magamra keresztet, illetve rajzolom az áldás jelét a hívekre?