2019.06.23.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Úrnapja

„Mindnyájan ettek és jóllaktak.” (Lk 9,17)

Szempontok a szöveghez:
Milyen bölcs az evangélista, az áthagyományozó keresztény közösség és az egész egyház
mind a mai napig, hiszen rendkívüli tágassággal tárják elénk a kenyérszaporítás üzenetét! A leírás nem szűkül le a csodatételre, hanem a tanítás-gyógyítás-közösség-ünnep egységében láttatja a születőben levő krisztusi közösségek életét és működését. Egyház mivoltunk négy alapeleme nem létezhet egymás nélkül:
„Beszélt nekik Isten országáról” – az ige mint manna; igehirdetés, martüria
„Meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük” – növekedjünk a szegények egyházává!; szeretetszolgálat, diakónia.
„Ötvenes csoportokban” – nem tömegmozgalom, hanem közösségszervezés, mini-
egyházközségek; koinonia
„Az égre tekintett, megáldotta, megtörte és tanítványainak adta” – az utolsó vacsora
ismétlődő gesztusai; liturgia 

Gondolatok az Eucharisztiához:
Az egyház az Eucharisztiából él (II. János Pál: Ecclesia de Eucharistia). A szentmise ünneplésének következményei vannak, ezért folyamatos feladatunk, hogy a liturgián kívül a másik három egyházi alapfunkcióra is figyelmet fordítsunk. A templomba járó hívek jó része ugyanis még mindig szűken, kicsinyesen, önközpontúan értelmezi a szentmisét. Hányszor halljuk: „azért jövök el, hogy megnyugodjak”. Ezzel szemben a május elején elhunyt Jean Vanier kiszélesíti a táplálék, a manna fogalmát, és egész keresztény életünk, mindennapjaink tágasságába, szeretetkapcsolataink, közösségi létünk és szolgálatunk dinamikájába helyezi a communiót: „A közösségi élet minden pillanatban megkívánja, hogy túllépjünk önmagunkon. Ha nincs meg a szükséges szellemi táplálék, begubózunk kényelmünkbe, biztonságérzetünkbe, vagy a munkába menekülünk. Falakat emelünk érzékenységünk köré. Lehetünk udvariasak, szabálytisztelők, de nem szeretünk. És amikor az ember nem szeret, akkor nincs öröm, nincs remény. A legfőbb táplálék a hűség: hűség a mindennapi élet ezer apró figyelmességéhez. Aki hűséges akar maradni a hétköznapi életben, annak szüksége van a mindennapi reggeli mannára, amely igen közönséges, nem különösebben ízletes eledel. A szövetséghez, a ránk váró feladatokhoz és a kis dolgokhoz való hűség mannája ez; a találkozások, a barátság, a „szeretlek”-et sugárzó, szívet melegítő pillantások és mosolyok mannája.” (A közösség. A megbocsátás és az ünnep helye, 219-220.o.)

Kérdések:

Hogyan tudnám tágasabban értelmezni a magam számára a szentmisét? Mi segítene ebben?