2019.06.30.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 13. vasárnap

Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentsen.” Ezután másik faluba mentek.

(Lk 9,54-56)

Szempontok a szöveghez:
Lukács evangéliumában Jézust az első útján a názáretiek elutasítják, amikor pedig Jeruzsálembe tart a szamaritánusok nem fogadják be. Mindkét történet előrevetíti a Jeruzsálemben történő teljes elvetését. Az apostolok reakciója hasonlít Illés prófétáéhoz, aki olyan tüzes lelkű volt, hogy a Baál papjai előtt lehívta az égből a villámot, azután pedig megölette őket. De Illés ezután „megtért” és azzal az Istennel találkozott, aki a nem a tűzvészben… hanem a leheletnyi szellőben van. (Kir 18,20-40; 19,1-16) Jézus az apostolait arra tanítja, hogy a hithirdetésnek nem szabad erőszakra épülnie. Senkit sem kényszeríthetek a jóra! Jézus nem áll bosszút, egész működése alatt, nem kényszerített senkit – lelkileg sem – akaratának megtételére. Az evangélium, mint örömhír, benső tartalmánál, erejénél fogva kell, hogy helyet találjon az ember lelkében. Nem szabad, hogy az első tanítványok hibájába essünk. Az evangéliumról szóló tanúságtételünk lehet határozott, de szelíd, erőszak nélküli. Elsősorban életpéldánk, ami hatásos lehet. A sivatagi atyák szerint a harag a főleg a gondolatvilágban gyökerezik, és belülről kezdi emészteni az embert. Agathón abba: „A haragos embert – még ha halottat támasztana is föl – nem fogadja be az Isten.” Hüperekhiosz: „Aki nem tudja féken tartani a nyelvét a harag idején, az nem tudja megfékezni a szenvedélyeket sem.”

Gondolatok az Eucharisztiához:
Nincs olyan érzelem, amit ne lehetne Isten elé vinni: a harag, düh érzését ki szabad fejezni és hangot lehet adni annak. A zsoltáros is ki meri mondani negatív érzéseit az ellenségével kapcsolatban. A harag tapasztalatában megszólíthatjuk Istent és már nem fogjuk egyedül érezni magunkat. Amikor Istent kérem indulataimban; a bizalmamat fejezem ki, hogy nem gonoszoké és nem a gonoszságé az utolsó szó. Rá bízom a cselekvést. 

Kérdések:
Tudok-e úgy meghallgatni egy haragos embert, hogy nem ítélem el az indulatai miatt? 
Közel engedem magamhoz az ő problémáját?
Bele tudom magam élni az ő helyzetébe? 
Tudom-e – szelíden – más megvilágításba helyezni a történteket? Pl.: Jézus a házasságtörő asszony elítélésénél. Jónás próféta jele, hogy Isten irgalmasnak bizonyult, nem pusztította el Ninivét, mert szereti az embert, akinek ő ad életet.