2019.05.26.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Húsvét 6. vasárnapja

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat… Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.” (Jn 14,23-24)

Szempontok a szöveghez:
Nem fordítva hangzik el Jézus kijelentése: aki megtartja tanításomat, az szeret engem. Felfogni, értelmezni, majd megtartani Jézus tanítását lehet szimplán logikai történés. Az ember leül és átgondolja, miről beszél Jézus, majd az emberiség bölcselettörténetébe helyezve ’beméri’, mennyit ér, amit hall. Többletet hordoz-e magában, mint annyi más, amit előbb (vagy utóbb) hallott? Így viszont Jézus minden emberi szava csak mérlegre tehető anyag, amit befolyásol a pillanatnyi hangulat, érzékenység, életállapot, stb. Ha ’jókor’ szólít meg, hat rám, ha ’rosszkor’, megvetem. Ez lenne az igazság? Jézus mást mond: a vele való személyes kapcsolat, a természetesen kialakítható szeretet ad hitelt a szavainak, a tanításának, mindannak, amit mond. Volt/van olyan ember, aki előbb látta őt jót/csodát tenni, s csak azután figyelt fel arra, mit is tanít. Az nem baj, ha így történik. Jézus mint Isten Fia a maga jelenlétével teszi ránk az elsődleges hatást, a Szó erre épül. 
 A megígért Szentlélek a Szentháromságban is a Szeretet kapcsolatteremtő ereje, sőt személye. Jézus úgy ajánlja fel Őt, mint Isten és ember között is a szeretet kötelékét.
 Jézus Isten békéjét kínálja fel az embernek. Istenben (a Hármas-Egy Istenben) mindig béke van, az emberek közt Ádám és Éva óta (majd Káin és Ábel óta végképp) jelen van a zavar, a békétlenség, az irigység, a gyűlölet, a pusztítási vágy. Az ember újra Isten képmásává kell, hogy váljon. Ez akkor sikerül, ha tökéletes békét érez magában.
 Jézus végső ígérete: visszajövök hozzátok. Minden reményünk alapja a megnevezett ’Visszatérés’. E nélkül mindenünk, amink van, értelmetlen.

Kérdések:
 Pál és Barnabás üzenete az embernek: Isten nem rak ránk nagyobb terhet, mint amit elbírunk. Az Eucharisztiában erőt ad ahhoz, amit el kell viselnünk, erővel és méltósággal. Mit látunk meg az Eucharisztiában: megszorító parancsot vagy életadó erőt?
 Az új életünkben, amit a keresztségben kaptunk, valóban Jézus az alap, a dicsőség, a
világosság? Ahol minden más – bármi is legyen az – csak viszonylagos?
 Jézus azt kéri, ne nyugtalankodjon a szívünk. Az Eucharisztia valódi hatását érezzük-e úgy,
hogy csüggedésünket feloldja és legyőzi, akár Húsvétkor a halált?