2019. 05. 12.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Húsvét 4. vasárnapja

“A Bárány legelteti, és élővizek forrásához vezeti őket” (Jel 7,17)

Szempontok a szöveghez:
Az első krisztuskövetők mind a zsidóság köreiből kerültek ki. De a többség hamarosan szembe fordult a keresztényekkel: kiűzték őket a zsinagógáikból. Ezáltal – Mesterükhöz hasonlóan – kiszolgáltatottá lettek a rómaiak előtt is, hiszen immár nem a megtűrt vallás követői. A zsinagóga az egyik oldalról, az állam a másik oldalról tört ellenük. De épp ennek következtében fordultak a pogányság felé, vagyis minden nép számára hirdették a
Krisztus Jézusban megvalósult Örömhírt, a kiengesztelődést Istennel, minden ember egyetemes testvériségét. Lám, az egyház így indult el küldetése teljesítésére! A názáreti Jézus és a mennyei Atya lényegileg egy. Ezt ugyan megértik a zsidók is, de a felháborodáson túl nem jutnak – ez lesz a vesztük. 

Gondolatok az Eucharisztiához:
Hitvalló életünkkel már most, földi életünk során bekapcsolódunk a mennyei liturgiába. A szenteknek vagyunk polgártársai. Krisztus a Pásztorunk, aki az élővizek forrásához vezet bennünket. Az isteni ige meghallása és szentségek vétele kegyelmi források, amelyekkel élnünk kell! 

Kérdések:
 Milyen váratlan eseményben, nehéz élethelyzetben fedeztem fel utólag, hogy az Úr akarata valósult meg?
 A szentmise mely mozzanatai döbbentenek rá, hogy ott ég és föld találkozik, a töretlen
mennyei liturgia földi vetületében veszek részt?
 Kiket és hogyan kellene nekem is a Jó Pásztor módjára terelgetnem, a tanítás és a szentségek erejével táplálnom?