2019. 03. 03.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 8. vasárnap

„Minden fát gyümölcséről ismerünk meg.” (Lk 6,44)

Szempontok a szöveghez:
A mai evangéliumi szakasz a tevékenységben szemlélődő Jézus gondolkodását tükröző mondásokat állít elénk: a vakot megsegítő Jézus, a tanítómester Jézus, a kétkezi munkából élő Jézus, a kertészkedő Jézus. A názáreti gyermekévek (Mária és József nevelésének hatása), valamint a nyilvános működés első tapasztalatai tükröződnek itt. Jézus az a személy, aki tevékenységére mindig reflektál, s azt összefüggésbe hozza a mennyei Atya működésével életében, valamint Isten országa üzenetével. A keresztény közfelfogás szerint gyümölcsöt teremni valamiféle tökéletesedésnek a jele: egyre mélyebb a lelki életem, egyre minőségibbek kapcsolataim, egyre tudatosabbak és hitelesebbek a jó cselekedeteim. Valójában azonban keresztény életünk és lelkiségünk legérettebb gyümölcse az, hogy érezzük és tudjuk, méltatlanok vagyunk. Minél közelebb van valaki Istenhez, annál inkább tudatában van ennek. A Szentírásban és a szentek életében világosan láthatjuk ezt: ha vágyunk arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, először át kell élnünk méltatlanságunkat, meg kell tapasztalnunk szívünk tisztátalanságát, s át kell éreznünk, mennyire fontos, hogy átalakuljon.

Gondolatok az Eucharisztához:
Ha úgy érzem, életem rossz gyümölcsöket hoz, s így méltatlan vagyok az  Oltáriszentséghez közeledni, akkor a szeretet, a kiengesztelődés és az isteni élet ajándékát utasítom vissza. Magamat közösítem ki. Emberi kritériumainkat, mércéinket és ésszerű megfontolásainkat nem alkalmazhatjuk az isteni Titkokra. Az Eucharisztia vételekor értjük meg igazán: a kereszténységet lehetetlen a mi mértékünkhöz és szintünkhöz igazítani. Csak Istenhez, nem pedig hozzánk viszonyítva lehet elfogadni. Talán éppen emiatt volt olyan bölcs az Egyház, hogy egy pogány ember vallomását beépítette a legszentebb Eucharisztia ünneplésének szövegébe: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” 

Kérdések, fölvetések:

  • Milyen lelkülettel, mennyire tudatosan mondom ki újra és újra: „Uram, nem vagyok méltó …”?
  • Életem gyökereit, törzsét vagy ágait kell leginkább ápolnom, gondoznom ahhoz, hogy jó gyümölcsöket teremjek?