2019. 03. 17.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Nagyböjt 2. vasárnapja

„Mester, jó nekünk itt lennünk!” (Lk 9,33)

Szempontok a szöveghez:
Jézus megjövendöli szenvedését, halálát és feltámadását, majd arra hívja azt, aki tanítványa akar lenni, hogy hozzá hasonlóan tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövesse Őt. Mindezek után következik a színeváltozás jelenete, amely előképe Jézus feltámadásának, és az apostolok bizonytalan hitének megerősítése. A színeváltozás Péter, János és Jakab jelenlétében történik, hogy erősítse bizalmukat a keresztre feszítés nagy megpróbáltatása előtt. A színeváltozás pillanatában megjelenik Mózes és Illés, a törvény és a próféták tipikus alakjai. A választott nép felfogásában Mózesnek el kell jönnie, hogy megszabadítsa a népet, Illés pedig az utolsó küldött a Messiás előtt. A színeváltozás egész jelenetét áthatja a húsvéti misztérium. Az apostolok a feltámadás után értik meg és fogják fel, ki is valójában a Názáreti Jézus, majd tanúskodnak mindarról, amit láttak és hallottak fenn a hegyen. Elérkezve Nagyböjt II. vasárnapjához Jézus az Ő példájával azt kéri, hogy ebben az időszakban, amit imádságban töltünk el, engedjük, hogy átváltoztasson minket is. A fizikai és lelki kimerültség ellenére legyünk kitartóak és megtapasztaljuk, ahogyan az Úr megváltoztatja, életünket. Kapcsoljuk ki magunkat egy kissé az őrült tempóból, lassítsunk, és forduljunk befelé, ahol Isten dicsőségét szemlélhetjük. Az intenzív ima nekünk is meghozza az élményt. Tábor-hegyi pillanatokat fogunk átélni. Megvigasztalódunk, új felismerésekre jutunk, új elhatározások születnek bennünk, felszínre törnek őszinte vágyaink, rejtett, addig nem sejtett dolgok kerülnek más  megvilágításba, és a virrasztás is megtermi gyümölcsét. Megtapasztaljuk életünkben Isten jelenlétét. 

Gondolatok az Eucharisztához:
Jézus színeváltozása a kenyér és a bor átlényegülésének az előképe. Az Újszövetség nagy
áldozata, amely által az ember átváltoztatása is végbemegy: átmenet a sötétségből a világosságba. A hit szemével mögéje látni felszínnek és észrevenni a lényeget. Krisztus nincs egyedül a szentmisében, vele együtt ott vagyunk mi is. Így mi is mondhatjuk: „Ez az én testem; ez az én vérem. Mindaz, ami vagyok: testem, vérem, értelmem, akaratom, vágyaim, szándékaim és motivációim, mindaz, mi lényegem, immár a tiéd. Meghalok veled együtt. Kérlek, változtasd át mindezt, hogy többé ne a magamé legyek, hanem a tiéd.” (Fulton John Sheen amerikai érsek)

Kérdések, fölvetések:

  • Keresem-e az imádság pillanatait, hogy Jézussal találkozzam?
  • Tudatában vagyok-e: ahhoz, hogy Jézussal együtt feltámadjak, át kell mennem a kereszt áldozatán?
  • Felfogom-e, hogy az imádság engem is átváltoztat?