2019. november

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Created with Sketch.

Mindenszentek

„Boldogok …” (Mt 5,1-12)

Szempontok a szöveghez:
Egyházunk mai ünnepe meghívás:
– a hitben való növekedésre, mert hitünk az örök értékek felé irányít bennünket.

– a reményben való növekedésre, mert az Atya háza, az örök otthon nekünk is meg van ígérve.
– a szeretetben való növekedésre.
Ugyanakkor a mai napon hitünk titkát is ünnepeljük, amit a Hitvallásban így fogalmazzunk meg: Hiszek a szentek közösségében. A mai ünnepen feltesszük a kérdést: A szentek, akik egykor a zarándok egyház tagjai voltak miért vannak most Isten dicsősségében? A választ a mai evangélium adja meg. A szentek Isten tanítványai, akik élték a Mennyek Országa boldogságait. A nyolc boldogság, amit Jézus meghirdet életstílus, útmutatás és a keresztény ember teljes odaadását kérik. A boldogságok elvezetnek a radikális megtéréséhez, hogy újra felfedezzük, Istent kell első helyre tennünk életünkben. Mi szükséges ahhoz, hogy szentek legyünk? Elsősorban szükséges a lélek szegénysége. Jahve szegényeinek a reménye és segítsége csak Isten. Azok, aki sírnak teljes tudatában vannak szenvedésüknek, de nem esnek kétségbe, mert teljes bizalommal várják, hogy Isten letöröljön szemükről minden könnyet. A szelídek Isten munkatársai, akik az igazságért és a békéért harcolnak, de nem fegyverekkel, hanem a szeretet tetteivel. Azok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot nyitottak Isten tervére és Vele együttműködnek. Az irgalmasok meg tudnak bocsátani és készek segíteni a kicsinyeket. A tiszta szívűek egységben tudnak élni Istennel. A békességben élők pedig Isten szövetségesei. Az utolsó boldogság pedig az üldözésre irányítja a figyelmet. Az üldözést felvállalni és ennek keresztjét hordozni a Krisztushoz való teljes ragaszkodás jele. Íme, erre a szentségre hív meg bennünket Krisztus. Ez nem ellentétes törekvéseinkkel, hanem éppen ellenkezőleg, megfelel a legmélyebb vágyainknak. Ma szentnek lenni azt jelenti, hogy tudatában vagyok emberi méltóságomnak, keresztény hívatásomnak, és ezek szerint élek.

Gondolatok az Eucharisztiához:
Az Eucharisztia az életszentség forrása, amelyre a keresztségben mindnyájan meghívást kaptunk. Az Eucharisztia erejéből válunk „élő, szent, Istennek tetsző áldozattá” (Róm 12,1). XVI. Benedek pápa Sacramentum caritatis szinódus utáni apostoli buzdításában így bátorítja a ma keresztényét: „Az Eucharisztia mint megélendő misztérium, mindannyiunknak saját életkörülményeink közepette felkínálja, hogy egzisztenciális helyzeteinkben naponta éljük meg a keresztény újdonságot. Ha az eucharisztikus áldozat táplálja és növeli bennünk mindazt, amit a keresztségben – mely mindegyikünket meghívott az életszentségre – kaptunk, akkor ennek meg kell mutatkoznia éppen azokban a helyzetekben és életállapotokban, amelyben ki-ki él. Napról napra Isten előtt kedves kultusszá válunk, ha életünket hivatásként éljük. A liturgikus összejövetelből kiindulva maga az Eucharisztia szentsége kötelez, hogy mindennapi életünkben minden Isten dicsőségére történjék.” (79. pont)

Kérdések, fölvetések:
Tudatában vagyok-e annak, hogy Isten életszentségre hív? Tudatában vagyok-e emberi és
keresztény méltóságomnak?

————————————————————————————————————

Évközi 31. vasárnap 

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” (Lk 19,10)

Gondolatok:
 A korabeli vámosok a megvetés tárgyai, vallási szempontból tisztátalanok, a társadalom kitaszítottjai – nem ok nélkül. Mindenesetre a foglalkozásuk áldozatai, hiszen a foglalkozásukkal járó lehetőségek következtében az ő áldozatuk a többi ember.
 Zakeus, a vámszedők feje, a meghasonlott, kettős életű ember tipikus esete: egyrészt hatalmaskodó, másrészt emberileg elszigetelődött, magányos ember.
 Egyedül Jézus áll meg mellette. Gyermeki kíváncsiságát felfedezi és megjutalmazza oly módon, hogy az elkülönülő távolságot átlépi. A Jézussal való találkozás lefegyverző, sőt bátorító.
 A tömeg megütközik ezen és bosszús – az irgalmasságot gyakorló Istennel szemben zúgolódik.

Kérdések:
 Ahogy Jézus tudta Zakeus nevét, úgy engem/téged is nevünkön szólít – vége a személytelen bujkálásnak. Ő ismeri bűneimet, és mégis szeret!
 A szentmisében Krisztus vendégel meg engem, és önmagát adja nekem az Oltáriszentségben. Mennyiben vagyok csak rutinos áldozó?
 Jézus nem előzetesen kötötte ki, hogyan viselkedjen Zakeus. Ám a megtapasztalt irgalom következtében Zakeus kész azonnal változtatni életvitelén, s ez konkrétan megmutatkozik abban, hogy a számára biztonságot jelentő anyagi javak halmozásáról lemondva szabaddá válik.
 Mi van olyan az életemben, ami miatt nem tudok őszintén a társaim szemébe nézni,
és csak lopva remélem, hogy Jézus rám tekint?

————————————————————————————————————

Évközi 32. vasárnap

… hiszen többé már meg sem halhatnak. … Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek.” (Lk 20,36)

Szempontok a szöveghez:
Jézus sosem kicsinyes, sohasem egyoldalú. Ő mindig úgy adja át meggyőződéseit, hogy folyamatosan a másik ember szemével is tud látni. A legnagyszerűbb és legnehezebben megérthető távlatokat vázolja fel a lehető legmeghökkentőbb egyszerűséggel. Mindig a lényegről beszél. Amilyen nehezen megragadható fogalmilag a föltámadt lét, oly egyszerűek a Mester szavai. Mintha tényleg tudná, mi van odaát. Tudja is, éli is, hiszen ő „felülről van”, hallgatósága pedig „alulról való” (vö. Jn 8,23).

Gondolatok az Eucharisztiához:
Mintha a kereszténység egyes képviselői elvesztették volna ezt a fajta lényeglátást… Amilyen nehéz fölfedezni és fogalmilag megragadni az Eucharisztia valóságát, annyira egyszerű, mondhatni egy-ügyű ez a valóság. S mindez a mindenkori egyház tagjainak, világi keresztényeknek, papoknak, püspököknek egyaránt figyelmeztetés. Mert „maguk a keresztények annyira közömbössé váltak saját vallásuk legalapvetőbb tanai iránt, oly csekélyre zsugorodott az érdeklődés a nagy keresztény meggyőződések iránt, hogy ma már lehetetlen nem számolni a fásult érdektelenséggel. A legszebb és legnagyszerűbb távlatokat sokszor részleges problémák és apró összefüggések tessékelik ki a keresztény tudatból, ami elsősorban azért ijesztő, mert ily módon a kereszténység egész súlya olyan pillérekre kezd nehezedni, amelyek egyszerűen képtelenek megtartani. Ha makacs egyoldalúsággal a liturgikus szokások, az emberi szexualitás, a családi élet és a politika kérdései verekszik előre magukat a kereszténység nagy nyilvános beszédfolyamataiban, nem csoda, hogy ezekre az önmagukban véve nem teherbíró tartóelemekre nehezedve a kereszténység egész épülete recsegni-ropogni kezd.” (Görföl Tibor)

Kérdések, fölvetések:
Örök érvényű, s mindig aktuális kérdések: Mi a fontos? Mi a lényeg számomra itt és most?

————————————————————————————————————

Évközi 33. vasárnap

„Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek.” (Lk 21,14)

A Szentlélekre való spontán ráhagyatkozás különleges erővel bír. Olyan hatással van, vagy inkább lehet ránk, amihez nem szoktunk hozzá, mert mindig, mindenre felkészülünk.
Megtervezzük előre a megnyilatkozásainkat, véleményalkotásunkat, még ha nem is írjuk le előre és gondozzuk a nyelvi kifejezést, de tudjuk, mit akarunk mondani. Megvannak az
érveink, ötleteink, mert magányunkban ezerszer átfuttatjuk az agyunkon. És kevésbé a lelkünkön. Minden, amit kimondunk, már előzetesen bennünk van. Mi hatunk, nem a Szentlélek. A Lélek nem fúj át rajtunk, nem örvénylik át, mint egy hatalmas folyam, valami élő víz. Saját hatásunk egy szintig működik, eredményesnek tűnik, szimpatikus is lehet, de ez az evangelizáció szempontjából kevés. Az minden esetben a Lélek műve. És csak az alázatosak, a kiüresedésre képesek lehetnek az eszközei.

Gondolatok:

  • Isten napja egyszerre izzik, és egyszerre ragyog. Van, akit elpusztít a túl magas hő, van, akit a fagyhaláltól ment meg. Van, aki szinte megvakul bele, másnak a tiszta látást adó fényt jelenti. A világosság ugyanaz; mi vagyunk mások, akik szembesülünk vele.
  • A hitelesség alapja még az igehirdetés során is a munkára való készség. A hitterjesztés önmagában nem munka, hanem a munkát megszentelő eszmény.
  • Ha Jézussal már ebben az életben személyes kapcsolatra teszünk szert, nem lehet bennünket megtéveszteni, ha valaki Rá hivatkozva akar szembeállítani Vele. Akit nagyon jól ismerünk, azt felismerjük bárhol, bármikor.

Kérdések:

  • A szentségimádások alatt olyan szép vizuális élmény tud lenni az Eucharisztia hófehér, ragyogó színe a gyertyák fényében. Meg tudjuk-e „rendezni” a szentségimádást úgy, hogy különleges erővel hasson?
  • Az Eucharisztia tettekre késztet bennünket, hogy soha ne érezzük magunkat ingyenélőnek. Az igehirdetésünk és eucharisztikus életünk mögé rá fognak kérdezni
    (ami nem pusztán materialista reakció), hogy mit is dolgozunk valójában (ahol mérhető teljesítmény [Watt], energia [Joule], erő [Newton] van). Mit mondunk?
  • Bármi bajban kiáltsanak is hozzám, meghallgatom őket… Van-e olyan nehézségünk, amit az eucharisztikus jelenlét ne tudna helyesen értelmezni, helyére tenni, hogy ne féljünk többé, mert ’velünk az Isten’?

————————————————————————————————————

KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA

„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad! – mondták”. (Lk 23,37)

Szempontok a szöveghez:
Jézus kereszthalálával fejezi ki Atyjára való ráhagyatkozását, bizalmát és szeretetét. Tetteiben az Isten országának, uralmának építésében már bizonyította, de most teljessé válik, hogy meghal önmaga számára. (Fil 2,8-9) A királyt, amikor megjelent a nép körében, dicsőítették, éljenezték és azt kiáltották feléje: „Könyörülj rajtunk!” A királytól szabadulást, szabadítást vártak és Krisztus Király nem szabadítja meg magát, hanem ’engedelmeskedik a kereszthalálig’. Így, ezzel az engedelmességgel, önátadással válik szabadítóvá. „Mikor utolsót sóhajt, mikor magától az élettől – tehát mindentől – megfosztja magát, ebben a pillanatban Ő emberi módon az, ami Isten isteni módon az egész örökkévalóságban.” (F. Varillon) Keresztje előtt nem jelenik meg a seregek Ura, aki megmenti a Fiát és bosszút áll az őt megölni szándékozókon. Isten nem avatkozik bele az uralkodók ítéletébe. Fiát, aki számára a legfontosabb, legértékesebb, keresztáldozatával adja nekünk. Ezzel elkötelezettségét, minden mértéket meghaladó szeretetét fejezi ki minden ember iránt. A legnagyobb igazságtalanságra Húsvét áldozatával és fényével válaszol. 

Gondolatok az Eucharisztiához:
Sok keresztény ember a Megfeszítettet szemlélve kap felülemelkedést, erőt, hogy ne törjék össze azok az igazságtalanságok, veszteségek, fájdalmak, melyek az életükben kikerülhetetlenül rájuk hárultak. Az Eucharisztiában jelen levő Jézus nem a méricskélő, hanem a minden mértéket meghaladó szeretetre, önmagunk teljes átadására hív meg bennünket. Szívből fakadó vágya, hogy Isten szeretetének, a Szentháromság életének áramlásába vezessen be. Az imádásban újra és újra megmutatkozhat előttünk, hol van jelen Isten akkor, amikor emberileg minden összezavarodott, amikor társadalmi igazságtalanságok, fájdalmas események történnek.

Kérdések, fölvetések:

  • Tapasztaltam-e már, hogy Isten egészen másként vezetett, amikor rá mertem bízni magam?
  • Mit mondok azoknak, akik Istent, mint földi igazságszolgáltatót szeretnék látni vagy számon kérni?