2019.11.01.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Mindenszentek

„Boldogok …” (Mt 5,1-12)

Szempontok a szöveghez:
Egyházunk mai ünnepe meghívás:
– a hitben való növekedésre, mert hitünk az örök értékek felé irányít bennünket.

– a reményben való növekedésre, mert az Atya háza, az örök otthon nekünk is meg van ígérve.
– a szeretetben való növekedésre.
Ugyanakkor a mai napon hitünk titkát is ünnepeljük, amit a Hitvallásban így fogalmazzunk meg: Hiszek a szentek közösségében. A mai ünnepen feltesszük a kérdést: A szentek, akik egykor a zarándok egyház tagjai voltak miért vannak most Isten dicsősségében? A választ a mai evangélium adja meg. A szentek Isten tanítványai, akik élték a Mennyek Országa boldogságait. A nyolc boldogság, amit Jézus meghirdet életstílus, útmutatás és a keresztény ember teljes odaadását kérik. A boldogságok elvezetnek a radikális megtéréséhez, hogy újra felfedezzük, Istent kell első helyre tennünk életünkben. Mi szükséges ahhoz, hogy szentek legyünk? Elsősorban szükséges a lélek szegénysége. Jahve szegényeinek a reménye és segítsége csak Isten. Azok, aki sírnak teljes tudatában vannak szenvedésüknek, de nem esnek kétségbe, mert teljes bizalommal várják, hogy Isten letöröljön szemükről minden könnyet. A szelídek Isten munkatársai, akik az igazságért és a békéért harcolnak, de nem fegyverekkel, hanem a szeretet tetteivel. Azok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot nyitottak Isten tervére és Vele együttműködnek. Az irgalmasok meg tudnak bocsátani és készek segíteni a kicsinyeket. A tiszta szívűek egységben tudnak élni Istennel. A békességben élők pedig Isten szövetségesei. Az utolsó boldogság pedig az üldözésre irányítja a figyelmet. Az üldözést felvállalni és ennek keresztjét hordozni a Krisztushoz való teljes ragaszkodás jele. Íme, erre a szentségre hív meg bennünket Krisztus. Ez nem ellentétes törekvéseinkkel, hanem éppen ellenkezőleg, megfelel a legmélyebb vágyainknak. Ma szentnek lenni azt jelenti, hogy tudatában vagyok emberi méltóságomnak, keresztény hívatásomnak, és ezek szerint élek.

Gondolatok az Eucharisztiához:
Az Eucharisztia az életszentség forrása, amelyre a keresztségben mindnyájan meghívást kaptunk. Az Eucharisztia erejéből válunk „élő, szent, Istennek tetsző áldozattá” (Róm 12,1). XVI. Benedek pápa Sacramentum caritatis szinódus utáni apostoli buzdításában így bátorítja a ma keresztényét: „Az Eucharisztia mint megélendő misztérium, mindannyiunknak saját életkörülményeink közepette felkínálja, hogy egzisztenciális helyzeteinkben naponta éljük meg a keresztény újdonságot. Ha az eucharisztikus áldozat táplálja és növeli bennünk mindazt, amit a keresztségben – mely mindegyikünket meghívott az életszentségre – kaptunk, akkor ennek meg kell mutatkoznia éppen azokban a helyzetekben és életállapotokban, amelyben ki-ki él. Napról napra Isten előtt kedves kultusszá válunk, ha életünket hivatásként éljük. A liturgikus összejövetelből kiindulva maga az Eucharisztia szentsége kötelez, hogy mindennapi életünkben minden Isten dicsőségére történjék.” (79. pont)

Kérdések, fölvetések:
Tudatában vagyok-e annak, hogy Isten életszentségre hív? Tudatában vagyok-e emberi és
keresztény méltóságomnak?