2019. 11. 03.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 31. vasárnap 

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” (Lk 19,10)

Gondolatok:
 A korabeli vámosok a megvetés tárgyai, vallási szempontból tisztátalanok, a társadalom kitaszítottjai – nem ok nélkül. Mindenesetre a foglalkozásuk áldozatai, hiszen a foglalkozásukkal járó lehetőségek következtében az ő áldozatuk a többi ember.
 Zakeus, a vámszedők feje, a meghasonlott, kettős életű ember tipikus esete: egyrészt hatalmaskodó, másrészt emberileg elszigetelődött, magányos ember.
 Egyedül Jézus áll meg mellette. Gyermeki kíváncsiságát felfedezi és megjutalmazza oly módon, hogy az elkülönülő távolságot átlépi. A Jézussal való találkozás lefegyverző, sőt bátorító.
 A tömeg megütközik ezen és bosszús – az irgalmasságot gyakorló Istennel szemben zúgolódik.

Kérdések:
 Ahogy Jézus tudta Zakeus nevét, úgy engem/téged is nevünkön szólít – vége a személytelen bujkálásnak. Ő ismeri bűneimet, és mégis szeret!
 A szentmisében Krisztus vendégel meg engem, és önmagát adja nekem az Oltáriszentségben. Mennyiben vagyok csak rutinos áldozó?
 Jézus nem előzetesen kötötte ki, hogyan viselkedjen Zakeus. Ám a megtapasztalt irgalom következtében Zakeus kész azonnal változtatni életvitelén, s ez konkrétan megmutatkozik abban, hogy a számára biztonságot jelentő anyagi javak halmozásáról lemondva szabaddá válik.
 Mi van olyan az életemben, ami miatt nem tudok őszintén a társaim szemébe nézni,
és csak lopva remélem, hogy Jézus rám tekint?