2019. 11. 17.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 33. vasárnap

„Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek.” (Lk 21,14)

A Szentlélekre való spontán ráhagyatkozás különleges erővel bír. Olyan hatással van, vagy inkább lehet ránk, amihez nem szoktunk hozzá, mert mindig, mindenre felkészülünk.
Megtervezzük előre a megnyilatkozásainkat, véleményalkotásunkat, még ha nem is írjuk le előre és gondozzuk a nyelvi kifejezést, de tudjuk, mit akarunk mondani. Megvannak az
érveink, ötleteink, mert magányunkban ezerszer átfuttatjuk az agyunkon. És kevésbé a lelkünkön. Minden, amit kimondunk, már előzetesen bennünk van. Mi hatunk, nem a Szentlélek. A Lélek nem fúj át rajtunk, nem örvénylik át, mint egy hatalmas folyam, valami élő víz. Saját hatásunk egy szintig működik, eredményesnek tűnik, szimpatikus is lehet, de ez az evangelizáció szempontjából kevés. Az minden esetben a Lélek műve. És csak az alázatosak, a kiüresedésre képesek lehetnek az eszközei.

Gondolatok:

  • Isten napja egyszerre izzik, és egyszerre ragyog. Van, akit elpusztít a túl magas hő, van, akit a fagyhaláltól ment meg. Van, aki szinte megvakul bele, másnak a tiszta látást adó fényt jelenti. A világosság ugyanaz; mi vagyunk mások, akik szembesülünk vele.
  • A hitelesség alapja még az igehirdetés során is a munkára való készség. A hitterjesztés önmagában nem munka, hanem a munkát megszentelő eszmény.
  • Ha Jézussal már ebben az életben személyes kapcsolatra teszünk szert, nem lehet bennünket megtéveszteni, ha valaki Rá hivatkozva akar szembeállítani Vele. Akit nagyon jól ismerünk, azt felismerjük bárhol, bármikor.

Kérdések:

  • A szentségimádások alatt olyan szép vizuális élmény tud lenni az Eucharisztia hófehér, ragyogó színe a gyertyák fényében. Meg tudjuk-e „rendezni” a szentségimádást úgy, hogy különleges erővel hasson?
  • Az Eucharisztia tettekre késztet bennünket, hogy soha ne érezzük magunkat ingyenélőnek. Az igehirdetésünk és eucharisztikus életünk mögé rá fognak kérdezni
    (ami nem pusztán materialista reakció), hogy mit is dolgozunk valójában (ahol mérhető teljesítmény [Watt], energia [Joule], erő [Newton] van). Mit mondunk?
  • Bármi bajban kiáltsanak is hozzám, meghallgatom őket… Van-e olyan nehézségünk, amit az eucharisztikus jelenlét ne tudna helyesen értelmezni, helyére tenni, hogy ne féljünk többé, mert ’velünk az Isten’?