2019.09.01.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 22. vasárnap 

Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt

felmagasztalják.” Lk. 14, 11.

Szempontok a szöveghez:
Jézus jó megfigyelőként van jelen a vezető farizeus házában, de tekintete nem áll meg a felszínnél, hanem egészen a mélyére tekint meg látva bizonyos szokások betartásának igazi gyökerét. Alkalma van végignézni a korabeli ülésrend kínos pontosságát, ahogyan ügyelnek arra, hogy rangjának és beosztásának megfelelően kapjon helyet mindenki. Nemcsak a házigazdához szól, hanem a vendégekhez, a meghívottakhoz is, mondván, inkább az utolsó helyet foglaljuk le, mert akadhat előkelőbb nálunk, s szégyen lesz, ha a gazdának fel kell állítania az első helyről. Mert aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják. Ez a jézusi kulcsmondat az alázatra irányítja a figyelmünket. Az alázat pedig, nem érzés és érzelem kérdése, hanem konkrét tettekben nyilvánul meg. Jézusi értelmében alázatosnak lenni nem más, mint rendelkezésre állni mások szolgálatára mindenféle személyes érdek nélkül. Az alázat megrendültség. Beleremegünk Isten szeretetébe és irgalmába. Beismerjük és megtapasztaljuk kicsinységünket. Jézus itt a nyolc boldogságot kiegészíti, amikor azt mondja a házigazdának: ha olyanokat hívsz meg vendégségbe, akik nem veled egyenrangúak – sántákat, bénákat, vakokat, hajléktalanokat, szegényeket, lenézetteket –, boldog leszel, mert ők nem tudják viszonozni neked. Az igazak feltámadásakor viszont megkapod jutalmadat.

Gondolatok az Eucharisztiához:
Az Oltáriszentség az alázat szentsége. Henri Morice atya „Az Oltáriszentségben élő Jézus
könyvében megállapítja: „Az alázat, a türelem és az áldozatkészség azok az erények, amelyeket Krisztus különösképpen gyakorol eucharisztikus életében, ahogy földi életében is tette. Olyan Isten, aki egy falat kenyér alakját veszi fel, hogy megegyék. És kik? Nyomorult teremtmények, akik megsértették, káromolták, megtagadták. Minél kisebbé teszi magát az én Megváltóm, annál nagyobbnak tartom. Megalázkodásában mindenhatóságának bizonyítékát látom, mert csak Isten lehetett képes erre a mérhetetlen lealacsonyodásra.”

Kérdések, fölvetések:
Igyekszem-e a Mester példáját követni, aki szelídnek és alázatos szívűnek mondta magát,
vagy nyers, sértő, követelőző, bántó vagyok másokkal?