2019.09.24.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Szent Gellért püspök és vértanú

Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!”           (Mt 10,28)

Szempontok a szöveghez:
Szent Gellért a Szentföldre szándékozott menni. Szent István kérésére azonban nagylelkűen és Istenre hagyatkozva vállalta azt a nevelő, szervező munkát, amelyre meghívást kapott. Hitt, bízott abban, hogy Isten ezen a földön, ebben az országban is megmutatkozik és az itt élők is befogadják őt. Ebben a küldetésben vált szentté. A pogánysághoz ragaszkodó erőkkel szemben életét kockáztatva kitartott, és megérezve vértanúságát tudatosan adta életét Istennek, vérével megszentelve ezt a földet. „A szabadság egyik jele, hogy saját felelősségemre kockázatot vállaljak, ahelyett hogy csak biztosra menjek, és semmi újra ne vállalkozzam.” (Virginia Satyr) A félelem ellentétpárja nem a bátorság, hanem a bizalom. Nem tudunk egyszerre félni és bízni is, ezek egymást kizáró érzések. Jézus olyan félelemről beszél, amely megakadályozza az élet folytonosságát, beteljesülését. Amikor az ember magába zárkózik, csak önmaga erejével számol, és nem mer tovább menni azon az úton, amelyre meghívást kapott és amelyre már igent mondott. Isten nem kímél meg bennünket minden bajtól, de semmi sem történik velünk anélkül, hogy ő ne tudna róla. Ebben a tudásban benne van az ő együttérzése, szeretete, mellettünk állása, kísérése.

Gondolatok az Eucharisztiához:
Ha bénító félelmet érzünk, megszólíthatjuk vele Jézust, aki az olajfák hegyén szintén félelmet érzett, de ez nem akadályozta abban, hogy mindezt megossza Atyjával és vállalja
az ő óráját. A félelem Isten jelenlétében átalakulhat és megtapasztalhatjuk a bizalmat. Elmondhatjuk a zsoltárossal: „Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?” (Zsolt 118,6)

Kérdések, fölvetések:
Mi az a „sötétség”, ahová Isten arra szólít, hogy félelem nélkül lépjek be azért, hogy ő ott
békét teremthessen?
Tapasztaltam-e már, hogy Isten jelenlétében megváltozott a figyelmem, a fókuszpontom; a
sötétség derengeni kezdett, a félelemből reményre, bizalomra találtam?