2019.09.22.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Évközi 25. vasárnap

Aki a kicsiben hű, a nagyban is hű.”

(Lk 16,10a)

Jézus egyszer azt mondja, ne olyan kincseket gyűjtsünk, amelyet kimar a rozsda, elemészt a moly, vagy amit bárki ellophat, hiszen nem visszük magunkkal a földi életből. Ahol a kincsünk, ott a szívünk (vö. Mt 6,19-21). Ehhez képest tud olyan tanácsot is adni, hogy szerezzünk magunknak barátokat a hamis mammonból, mert a földi kincsekkel való gazdálkodásunk tesz méltóvá az üdvösségre. A mulandó kincseket valóban nem visszük magunkkal, de személyiségünket mégiscsak általuk, mint eszközök által formáljuk. Az ember társas kapcsolataiban ezek az eszközök előbb-utóbb megjelennek. Egy család vagy háztartás fenntartásában, egy vállalkozás vezetésében, egy intézmény működtetésében határozottnak, talpraesettnek és következetesnek kell lennünk, különben nem bíznak meg bennünk és joggal. Az eszközök, amelyek egyébként lehetnek túlértékelt kincsek, soha nem válhatnak öncélúvá. Kinevelhetnek és edzetté tehetnek bennünket arra, hogy támogassunk és képviseljünk másokat, miközben azok, akik a hitükre hivatkozva hamisnak neveznek minden ilyen eszközt, semmit sem tudnak tenni másokért.
 
Gondolatok:
 Jézus azt is tanítja: vak nem vezethet világtalant (Lk 6,39). Éppígy szegény sem tud adni semmit a másik szegénynek. Ha segíteni akarunk, gazdaggá kell válni a földi értékekben is, legalábbis annyira, hogy képesek legyünk segíteni. Csak az tud felelősséget vállalni embertársaiért, aki képes felnőni a felelősséghez.

 A megszerzett gazdagság helyes használatához isteni útmutatásra van szükség. Szent Pál azt írja Timóteusnak, hogy a békés, nyugodt, tisztességes, imádságos életet kell formálni magunkban. Ha erre figyelünk, a gazdagságunkat nem külső instrukciók, hanem a szív szempontjai szerint tudjuk megosztani.

 Isten nem rendelhető alá a mammonnak, de a mammon alárendelhető az isteni akaratnak. Eleve azért létezik, hogy jóra használjuk. De ez rajtunk múlik. Nevezhetjük talentumnak vagy minának is. A rendeltetését a tartalom adja meg, amit hozzá társítunk.

Kérdések:
 Tartjuk-e annyira kincsünknek az Eucharisztiát, hogy a szívünket is nála találjuk/találják meg?
 Bármekkora is a gazdagságunk földi értelemben, engedjük-e, hogy az Eucharisztiában köztünk, velünk, bennünk lévő Jézus határozza meg, mit kezdjünk vele?
 Az Eucharisztiához való hűségünk bizonyítja-e az üdvösség iránti hűségünket Isten előtt?