2019.01.13.

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Urunk megkeresztelkedése

„Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3,22)

Szempontok a szöveghez:
A mai napon Jézus egy újabb megjelenését (epifánia) ünnepeljük. Az első megjelenés karácsony éjszakáján volt, amikor Jézus megmutatja magát a pásztoroknak, a második megjelenés, amikor Jézus megmutatja magát a pogány világot jelképező három királynak. És most a harmadik, amikor a Jordán partján megjelenik, felfedi az ő kilétét. De ebben az esetben maga az Atya az, aki felfedi Jézus identitását: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
A keresztségben mi is Isten fogadott fiaivá váltunk. Az egyház imájára megnyílt az ég, és mindegyikünk fölött elhangzott: Te a fiam vagy, szeretett gyermekem, kedvellek, akarom, hogy élj és boldog légy! Ma úgy mondanánk: „Lájkollak. Tetszik, ahogy gondolkodsz, azonos az ízlésünk, a világlátásunk”. Isten számára mindenki vonzó, megnyerő. Ő kinyilvánította tetszését azzal, hogy életet adott, meghívott a vele való közösségre, és áldásával szüntelenül elhalmoz minket.

Kérdések, fölvetések:
Egy nap a tanítvány kérdezte a Mestert: Én nem hallom Istent, hogyan tudnám érezni? A Mester ezt válaszolta:
1. Hallgattasd el a külső hangokat (a pletyka, folytonos beszélgetés).
2. Aztán csendesítsd le a belső hangokat (gondolatok).
3. Majd csendesítsd le a múltnak a hangjait (harag, gyűlölet, neheztelés, félelmek).
4. Hallgattasd el azokat a hangokat, amelyeket hallani szeretnél (Elvárásaink, amit az Úrtól szeretnénk hallani).
5. Ha mindezt megtetted, fogod hallani, mert az ő hangja világos és jelenvaló.

Büszke lehet-e rám Isten? Kedve telik-e bennem?
Mit teszünk azért, hogy kimutassuk, mi tényleg tetszésére akarunk lenni? Küldetésnek tekintjük azt az élethivatást, amelyre az Úr rendelt?